Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)
Háztörténet (1929–1948)
támadás érte a hidat, hogy mint gyermek kártyavár, az erős építmény a vízbe omlott. Széles körzetben nagy volt a kár, a szertehulló szilánkok épületben, állatban s emberéletben is kárt tettek. 231 Október 9-én reggel azt az üzenetet közölték a nővérekkel, hogy sietve hagyják el a várost. Gyorsan eleget tettek a kívánalomnak, csomagolás következett. A házat Gergely Jánosnéra hagyták, aki helyben maradt, s eddig is buzgó segítőtársa volt a nővéreknek. Telefonértesítésrejött Ft. Sulyok atya, aki magához vette az oltárszekrényben lakó Jézust. Szegény, árva lett a kis templom... Aznap reggel ment Bajáról az utolsó vonat, a komp pedig nem győzte a napokat ott várakozókat szállítani. így a házban lévő kiskocsira rakták a nővérek holmijaikat, s indultak északnak. Délről október 22-én vonultak be az oroszok a városba. Az átvonuló seregek továbbhaladtak, utánuk azonban szállították a sebesülteket, s a városnak minden nagyobb épüszállnak Normandiában - a második front megnyitása -, augusztus 23-án Románia fegyverszünetet kér, majd hadat üzen Németországnak, s a front eléri Magyarország határait. A magyar honvédség megkezdi a Székelyföld kiürítését szeptember közepén. A „Baja-Bácska légiveszély" egyre gyakrabban hangzik fel a rádióban. A bajai Duna-híd stratégiai fontosságú a háború további kimenetele szempontjából, s a szövetséges (angolamerikai) légierő 1944. szeptember 17-én bombázza a hidat. A Szegénygondozó Nővérek Háztörténetében jelzett „szept. egyik ünnepén", a korabeli egyházi naptár „Szent Ferenc sebei" emléknapján (szept. 17.) történt a légitámadás. A bombázásról a Kalocsai Iskolanővérek Háztörténete a következőképp számol be: „Vasárnap, ma több mint négyórás riadó volt. A hidat bombázták, 5 katona meghalt. [...] Baja s a környéke kb. 40 bombát kapott." Ugyanerről a bajai Ferences Rendház História Domusa is beszámol: „17-én, vasárnap Ъ А 10 órakor kezdődött a légiriadó, és tartott du. 2 óráig. Délben ¥i 1 órakor, ebéd alatt megrázkódott alattunk a föld, hallatszott a bombarobbanás, a Duna-hidat bombázta 12 gép. Kisebb rongálást okozott a találat, azonban négy halott is volt az őrt álló katonák között." - Zárdakrónika, 1941-44. 162., TIM Adattár 1498.92.; HT III. 635. TIM Adattár 3479.2003. 231 A Háztörténetet vezető szegénygondozó nővér kihagyta a helyet arra vonatkozóan, hány héttel később történt a bajai Duna-híd bombázása, de a hiányzó adatot később nem pótolta. A Duna-hidat 1944. szeptember 21-én érte a szövetséges légierő megsemmisítő támadása. A rendelkezésünkre álló két szerzetesrend Háztörténetét idézzük. A bajai Duna-híd 1944. szeptember 21-ei bombázásáról a következőként számol be a Zárdakrónika: „Ma bombázták másodszor Baját, a hidat eltalálták. Összeláncolt bombák voltak. Telitalálatot kapott a híd, mindkét parton leszakadt, lóg a vízben. A Duna közepén áll még két ív. Iszonyú erejű bombák voltak, mint valami finom, könnyű dolgot terhelte meg a vasrészeket, s csavarta össze. A ládagyár is kapott bombát, kb. 180 esett összesen. Több halott volt. Egy katonai menetszázad épp akkor ért a hídhoz, köztük is többen meghaltak. - Ugyanerről a ferencesek História Domusa így ír: „Ellenséges romboló repülőgépek Baja város felett a mai nappal érte el a legnagyobb szenzációt, déli fél egy órakor négy hullámban (egy-egy hullám hét gépből állt) felrobbantották a dunai hidat, a híd első és harmadik-negyedik része a Dunába hullott. Több sebesülés mellett három halott, kettő katona és egy asszony. - Zárdakrónika, 1941-1944. 162-163. TIM Adattár 1498.92.; HT III. 635. TIM Adattár 3479.2003. 232 A polgármester, dr. Bernhart Sándor a közelgő orosz csapatok miatt felszólította a szerzetesrendek vezetőit, hogy hagyják el a várost. Két nappal később, 1944. október 11-én megkezdődött a város kiürítése. Erről a következőképp számol be a ferences Háztörténet: „Mai nappal megkezdődött Baja város kiürítése is, amenynyiben a tisztviselők két hónapi fizetésüket megkapva szabadon elmenekülhettek; úgyszintén a rendőrség is itt hagyta a várost; a város közbiztonsága felett a nemzetőrök őrködnek." - HT III. 1944. október 11. 637. TIM Adattár, 3479.2003. 155
