Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Háztörténet (1929–1948)

Azonnal fel is készültünk, és a városházán felkerestük dr. Horváth István főjegyző urunkat, hogy Édesanyánk igenje után az ő igenjét is megnyerjük, amiben már nem is kételkedtünk. Szent József meghallgatott bennünket és sietett Jézus Szent Szívétől az első „igen"-t megnyerni, a többi már természetes következménye, teljesedése az ő szent Akaratának ! A főjegyző úr még aznap délután kijött hozzánk, és a helyszínen nézte meg tervünk keresztülvitelének lehetőségeit, és azzal az ígérettel távozott tőlünk, hogy beszerzi a mérnöki hivatal szakvéleményét, miközben meghatottan szemlélte a nagy örömet, amit nővéreink ragyogó arcáról olvasott le. Mi pedig mélységes hálával eltelve köszöntük meg Jézusnak, Szűz Anyának, Szent Józsefnek a meghallgattatást, és másnap, 21-én rendkívüli tanácskozásra ültünk össze, hogy az építkezés és helyiségcsere lebonyolításának mikéntjét részletesen megbeszéljük, hogy ennek megfelelően informálhassuk a mérnöki hivatal kiküldendő szakemberét is, aki a munkákról költségvetést lesz készítendő. Terveink szerint tehát jelenlegi ebédlőnket és hálónkat átengedjük, úgyszintén a társalgót is a közfalak kivételével kápolnai célra, mi pedig ebédlőnket a jelenlegi iroda helyére, klauzuránkat pedig a mellette lévő férfihálóba visszük át, megfelelő ajtócserével. A férfiak részére kiüresítjük az élelemraktárt, az átjáró ajtót elfalazzuk, és a folyosóra nyitjuk meg. A Szeretetház irodája pedig a jelenlegi kápolna helyére költözik. A Nagyontisztelendő Tartományfőnöknő szobája érintetlenül marad mindaddig, amíg а Рокоту utca felé tervezett új szárny építése megtörténik, amely esetben a konyha s a vele kapcsolatos élelemraktárakat, ruhatárat, padlásfeljárót átvihetjük a másik épületbe, s ezek helyén ismét elkészíthetjük a szükséges és megfelelő helyiségeinket. Ha ez megtörténik, a Nagyontisztelendő Tartományfőnöknő szobájából sekrestyét alakítunk. A társalgót szintén ideiglenesen a kis vasalószobában állítjuk be, a portaszoba pedig a jelenlegi kápolnából egy közfallal lesz elrekesztve, a kapu alatti folyosóra nyíló ajtóval ellátva. Az új kápolnahelyiségben viszont ajtóbefalazások, dupla szárnyú bejáró ajtó beállítása, festések, mázolások, és a helyiségnek végig mozaiklappal való ellátása, kályhák átrakása és padok beszerzése lesz szükséges. Ez utóbbi árát társadalmi úton reméljük összegyűjteni. Jézus Szíve, a Szeplőtelen Szűz és a Tisztaságos Szent József segítenek. A mérnöki hivatal szakembere, Turányi András úr személyében, március 22-én nézte meg az átalakítandó helyiségeket, és terveinket meghallgatva, megígérte jóindulatát a költségvetésnek összeállítását illetően. Még aznap megtette jelentését dr. Horváth [István] főjegyzőnek, aki aztán kérésünkkel és a kész költségvetéssel elvitt bennünket a polgármester úrhoz, aki meghallgatván az előterjesztést, szintén beleegyezését adta az átalakító munkákhoz, a ház tatarozására a költségvetésben megszabott összeg keretén belül. Képzelhető a mi örömünk, és Jézus Szent Szívébe vetett bizalmunk növekedése ezen harmadik „igen" után. Lázban volt az egész ház a hálától, és a további tervezgetések izgalmától. Már a következő napokban kiköltöztünk szeretett, kedves klauzúránkból, részben az Erhardt-ház, részben a Folbert-ház helyiségeibe, ahogyan fértünk, és 29-én már hozzáfogtak a kőművesek Turányi [András] úr irányítása mellett a közfalak kidöntéséhez. Mi pedig elkészítettük gyűjtőíveinket, miközben elhatároztuk, hogy külön ívet készítünk azok részére, akik egész padot vesznek. Gyimesi József asztalossal megbeszélve a terveket, tudtuk már, hogy 30-32 padra van szükség, amelynek elkészítését darabonként 120,- pengő értékben vállalta. Az adakozó részéről kifizetett 120 pengő tehát az adakozó 138