Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Háztörténet (1929–1948)

családjának, valamelyik kedves elhunytáért 12 éven keresztül kápolnánkban történő évfordulós gyászmisék szolgáltatására képez alapítványt. Gyűjtőíveinket Horváth [István] főjegyző úr aláírta és városi pecséttel ellátta, és március 31-én már meg is kezdtük gyűjtésünket. Első utunk polgármester urunkhoz vezetett, aki 50 pengős adományával nyitotta meg a Városháza tisztviselői karának szánt külön gyüjtőívet. A tanácsnokokat személyesen kerestük fel hivatalukban, a kisebb tisztviselők részére otthagytuk gyűjtőívünket a polgármester úr titkárnőjénél, aki a gyűjtést magára vállalta. A polgármester úr aztán igen nagy segítségére volt vállalkozásunknak, amenynyiben lediktálta a bankok, tehetős jómódú kereskedők, iparosok és családok címét, akikhez kérésünkkel bekopogtathatunk. Jézus Legszentebb Szíve az Ő végtelen kegyességét napról napra jobban éreztette velünk gyűjtésünk folyamán. Olyan helyeken is egész padokat vásároltak, ahol alig mertünk remélni adományt, s mi örömtől kipirult arccal tértünk haza a jelentéssel: ma 4 padot hoztunk; ma 5 padot hoztunk; ma 7 padot hoztunk. Olyan nap is volt, amikor 8 pad árát gyűjtöttük össze, vagyis 960 pengőt. Gyűjtési munkáinkat állandóan közösen végzett szent kilencedekkel kísértük a Szeplőtelen Szűz, majd Szent József segítségét kérve Jézus Szíve dicsőségére, és nem hiába. Még nem múlt el a hónap, és már 6000 pengő együtt volt a költségekre. De mert a címtárunk igen kiadós és bőséges volt, és még sokat ígért, mi folytattuk tovább a gyűjtést rendületlenül és örömmel, és Jézus Szent Szíve iránti hálával eltelve, szövögettük tovább terveinket is az új kápolna berendezésére nézve. Április 3-án Mária Atanázia édesanyját fogadtuk, aki hosszabb ideig maradt a házban, miközben nővéreink elnyűtt ruháit szeretettel javítgatta, foltozgatta végig. Közben április 22. Nagycsütörtök is elérkezett, s mi felkészültünk a húsvéti szent ünnepekre. Dr. László Vince cisztercita igazgató úr mondott ünnepi misét, és beszédében méltatta az ünnep liturgiájának jelentőségét és megmagyarázta jelentését. Kis kápolnánkban a szokott ízléssel díszítettük fel özv. Behavetzné és leánya közreműködésével a nagypénteki Szent Sírt és a lefüggönyözött, fátyollal borított Szentségi Jézus lábainál nővéreink egész nap és másnap délig felváltva adoráltak. 24-én, Nagyszombaton délután a feltámadt Jézus szobrával tartottuk meg a feltámadási körmenetet a kertben és a kis házakban is körüljárva szegényeinkkel, és alleluját énekeltünk. Húsvéti gyónását mindenki elvégezte. Húsvét két napján III. rendi testvéreink énekkarának egy-két tagja jött segítségünkre, és kedves, szép ünnepi misével dicsőítettük feltámadt Urunkat. Az ünnepek elmúltával gyűjtésünket ismét folytattuk tovább, miközben nemcsak a kápolnahelyiség munkálatai haladtak szépen előre, hanem a mi leendő új klauzúránké is. Az ebédlő padlóját kijavították, a hálóba ajtót nyitottak, a telefont átszerelték, és a falakat frissen, többszörösen is átmeszelték a munkások. Javításokkal kapcsolatban a férfinappalit foglaltuk le ideiglenesen irodának, amelynek a csaknem teljesen kikorhadt padlóját kidobattuk, és a higiénia szempontjából is alkalmasabbnak mutatkozó mozaiklapokkal pótoltattuk, mégpedig a kápolnai berendezésre begyűlt pénzből, mivel a kápolnai mun139