Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)
Háztörténet (1929–1948)
Március Mária Krisztina nővér érkezett helyette Szombathelyről március 3-án, aki a férfiosztály belső gondozását nyomban át is vette. 7-én Mária Atanázia édesanyja, a jó Fekete néni érkezett látogatására leányának, akit a nővérek ruhatárának rendbe hozása miatt két hétig itt tartottunk. Dr. Horváth István főjegyző urunk közölte velünk ama bizalmas úton szerzett értesülését, hogy a sebesült katonaszállítmányból Bajára érkezik egy nagyobb csoport, amelyből a kórházzal kapcsolatban, Szeretetházunkban kell elhelyeznünk 50-et; így utasított bennünket, hogy azok befogadására, azaz 50 ágy elhelyezésére készítsünk helyet. Alapos körültekintés és megbeszélés után elhatároztuk, hogy a két nappalit ürítjük ki, ahol 10-10 ágyat, valamint a két nagy hálót, ahol 15-15 ágyat tudunk elhelyezni. Ezen két utóbbi szobából a szegényeket a szomszédos Erhardt-ház 5 szobájában tudjuk elhelyezni, amelyeket e célra már teljesen kiüresítettünk és átmeszeltettünk. Igen örültünk aztán a probléma gondviselésszerű megoldásának és annak, hogy így szegényeinket sem kell elküldenünk a házból. Nővéreink pedig valamennyien készséges örömmel és boldogan vállalkoztak a sebesült katonák ápolására is, hogy így Jézusért közvetlenül szolgálhassák azokat, akik életüket és egészségüket tették kockára, és vérüket ontották a Hazáért! A jó Fekete nénivel nyomban ki is szabattunk és megvarrattunk erre a célra fehér lepedővászonból 7 db ápolónői kötényt, és mindezekről jelentést tettünk Nagyontisztelendő Tartományfőnöknőnknek. 19-én, Szent József napján reggel ünnepi szentmisét végzett kis kápolnánkban Sulyok Ignác cisztercita tanár, amelyen alapító Főatyánkról is megemlékeztünk gyermeki hálával. E szentmisével kapcsolatban azonban különösen nagy bizalommal fordultunk a mi régi nagy szándékunk, tervünk sikeréért Szent Józsefhez, és kérésünket - a kápolna építésével kapcsolatban - írásba foglalva, egy borítékban Szent József szobrának nyakába akasztottuk közvetlenül a szentmise előtt, és még aznap egy kilenceddel ostromoltuk jóságos, baráti szívét a meghallgattatásért. Képzelhető a mi nagy boldogságunk, és szinte kitörő örömünk, amikor már másnap, 20-án a délelőtti órákban - a klauzúrában a szombati nagytakarítást végezvén - a szomszédos ebédlőben lévő telefonkészüléken Budapestet jelezte a központ, és a Nagyontisztelendő Tartományfőnöknőnk megbízásából Mária Magdolna custos nővérünk közölte velünk jóságos Édesanyánk beleegyezését és helyeslését kápolna-átcserélési tervünknek, amit megelőzően már levélben kértünk tőle. Az örömhírre persze összefutott a nővérsereg a ház minden zugából, ahol szombati munkáját végezte, és valamennyiünk lelkéből kitörő örömet és kimondhatatlan boldogságot váltott ki Édesanyánk „igen" szava: végre-végre lesz egy szép, nagy, tágas kápolnánk, lesz az Úr Jézusnak is már a bajai házban egy megfelelőbb lakóhelye, mi pedig örömmel és szívesen lemondunk a nagy, tágas klauzúráról, és átmegyünk a kisebb, szűkebb szobába, az iroda mellé. Az örömteljes tervezgetések és megbeszélések sorozatában aztán nővéreink hirtelen megtalálták napok óta folyó, és csodálatosan megegyező álmaiknak - amely szerint valamennyi csomagolt és utazni készült- megfejtését is. Valamennyiünknek csomagolni kell ugyanis, és mindaddig, míg az átalakító munkálatok és takarítások folynak, átköltözünk a Folbert-, illetve az Erhardt-házba. 137
