Merk Zsuzsa (szerk.): A bajai ferencesek háztörténete 1. 1694-1840 - Bajai dolgozatok 12. (Baja, 2000)
A Háztörténet szövege
1778 Gálit vasban fogolyként tartsák. Brenvaldt Károly szakács két évig vasban, a város utcáinak tisztogatásával járó börtönt viseljen. Ötödször. A mi udvarunk tagjaival szembeni, néhány polgár részéről elkövetett - a Bizottság jegyzőkönyvében 12. szám alatt - a rágalmazásról közölt jelentés kapcsán - ugyanis a közhivatal megbecsülése megköveteli, hogy a megyei és közhivatalokba helyezett emberek tiszteletnek és tekintélynek örvendjenek, és ne legyenek kitéve bárki részéről lenézésnek, még kevésbé nyilvános megalázásnak és megbecstelenítésnek - kegyesen azt akarjuk, hogy Wurstlein György, aki most a saját - egykor Fuziana - házában lakik, és Heczl Márton, királyi kúriánkban élő mágnásokat és nemeseket fél évi elzárásra, valamint 50 botütésre ítéljük, mégpedig úgy, hogy két részben, az elzárás kezdetén és kitöltésekor nyilvános téren, piac alkalmával hajtsák végre, megveretésük kezdetét és végét is harangszó jelezze. Hatodszor. A Dunába merített fiatalok ügyében - melyet a Bizottság jegyzőkönyve a 10. szám alatt említ - ezen tények kimeneteléről Tolna vármegye alispánjától mindenképpen jelentést várunk. Hetedszer. Ami a Zlinszky-féle ház és az ott lévő Emyei vendégfogadó megtámadásának ügyét illeti, melyet a bizottsági jegyzőkönyv 15. szám alatti jelentése tartalmaz, kegyesen úgy rendelkezünk, hogy a tanúvallomások alapján a legsúlyosabban vádolt Hoffinann Leonárd három; Schmid Ferenc pedig két évi erődítési munkára vitessék; továbbá Flamerle Ferencet egy évi, a városi börtönben, az utcák tisztogatásával eltöltendő fogságnak vessék alá. Nyolcadszor. A révnek Mitske János bádogoslegény általi megtámadásával - a bizottságjegyzőkönyvben 6. szám alatt közölt jelentés - kapcsolatban már kegyesen megparancsoltuk a városi Magisztrátusnak, hogy ebben az ügyben bővebb és a körülményeket pontosan részletező nyomozást végezzen, s az eredményt nekünk alázatosan jelentse. Kilencedszer. A bizottsági jegyzőkönyvben 11. szám alatti jelentés kapcsán, miszerint többen panaszt tettek botjuk és kalapjuk elvétele miatt, kegyesen azt akarjuk, hogy - mivel a nyomozásból semmi ilyen megalapozott cselekmény nem derült ki - ettől a ponttól egyszerűen tekintsünk el. Tizedszer. Ami az olyan irányú nyomozás eredményét illeti, miszerint a városőrök a laktanyában élesre töltötték-e fegyverüket, és a városi Magisztrátus a károk helyreállításával törődött-e - erről a Bizottság jegyzőkönyvének 3. pontja tesz jelentést -, a bűnösségnek nagy, sőt legnagyobb része a városi Magisztrátusra hárul, amely magisztrátusi tisztségéből folyó kötelességéből szinte semmilyen hatékony intézkedést nem hozott, pedig a polgárok és más, a joghatóságuk alá tartozók feltétlen engedelmességgel tartoznak nekik, mely a város köznyugalmát és közbiztonságát biztosítani tudta volna; ahelyett hanyag engedékenységgel, avagy éppen együtt érezve, s tétlenül szemlélve a zavargásokat, ilyen bűnös cselekedetekhez alkalmat és tényleges lehetőséget adtak. Ezért, miként az első esetben, a Kohlbachz-féle kertben történteknél, a bűnösnek talált ifjakat az általuk okozott károk, valamint a sérült és sebesült ifjak testi sérelmének és gyógykezelésük költségeinek megtérítésére ítéltük, így teszünk itt is, ezenfelül kegyesen azt akarjuk, hogy fizetésüket fél évre felfüggesszék, és a város árvaházának juttassák. Ezenfelül, mivel a polgárőrség kapitányának és helyettesének közvetlen kötelessége lett volna az őrségre rendelt embereket személyesen eligazítani, őket rendben és szigorú fegyelem alatt tartani, és minden túlkapástól eltiltani; ők azonban tisztségükről megfe-108
