Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Donáth Gyula orvosprofesszor
I írta anyjának: jól vagyok édesanyám, dolgozom, és sokat gondolok haza Bajára, a Sugovica-partra...” Csendes, halk szavú és bohém ember volt, aki szerette az éjszakákat, az éjszakázást, nagy életet élt, sokat dolgozott, világpolgár volt. Talán életvitele miatt nem nősült meg soha. Szavak helyett inkább a ceruza fegyverével fejezte ki magát. Balkezes volt, de rendkívül ritka képességgel rendelkezett, mindkét kezével tudott rajzolni. Egyszerre tudta őket használni, ilyenkor minden keze ügyébe kerülő papírt telerajzolt. Már fiatalkori karikatúrái is eltértek a megszokott stílusoktól, szellemben, mentalitásban, megoldásban mást hoztak. Külföldön önmagának világhírnevet, a magyaroknak és a bajaiaknak tisztességet szerzett. Karikaturistaként felmerészkedett a Parnasszusra, ahol e műfaj képviselői hívatlan vendégek voltak. A Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére megrendezték 1977- ben mintegy 80, külföldön élt vagy élő, magyar számazású képzőművész tárlatát a Műcsarnokban. Ezen Kelen Imrével együtt rajzolt - hajdani politikusok arcmásait megörökítő - karikatúra-kartonokkal szerepelt. A Nemzeti Galéria két nagyméretű kőnyomatát őrzi. Néhány korai karikatúrája megtalálható a Türr István Múzeum grafikai gyűjteményében, valamint bajai, illetve bajai származású műgyűjtőknél. Donáth Gyula (1849-1944) Az európai hírű orvosprofesszor apja, Donáth Ábrahám kiskereskedő volt, anyja divatárus. Szülei az egykor Fő utca (ma Szabadság utca) 369. számú házban laktak. Szorgalmas, szerény és vallásos emberek voltak, két fiúgyermeküket nevelték. Öccse - Móric - érettségi vizsgája után tüdővészben meghalt. A szülők példája nagy hatással volt Donáth Gyulára, aki Baján született 1849. december 23-án. Itt ringott bölcsője, és innen indult el magas ívelésű pályájának útjára, melynek eredményeként a tudományos élet megbecsült tagja lett. Gyermek- és ifjúkora nagy részét városunkban töltötte, orvosi gyakorlatot is folytatott Baján. Még kilencven éves kora után is eszébe jutottak nagy gyermekkori élményei. Jól emlékezett arra, hogy apja két és fél évesen elvitte az akkor közelükben lakó, kulai születésű, később 63
