Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Bevezető

Bevezető

A lokálpatriotizmus a szűkebb haza - egy vidék, szülőhely, lakóhely stb. - túlzott mértékű, elfogult, néha túlbecsült szeretetét jelenti. Akit ilyen érzés lelkesít, az lokálpatrióta.

Baján a másfajta jellemű polgárok sokfélesége között mindig voltak előrenézők, bátor újítók, önzetlen jóakarók, de gőgösek, kényelmesek, elkorcsosult zsugoriak és kishitüek is. Városunk szülötte, Tóth Kálmán költő, drámaíró és lapszerkesztő A nép című versében írta:

„Ne mondjátok azt többé énnekem,

Ne mondjátok, hogy korcsosúl e nép,

Isten, vagy maga - de egy nagy erő,

Föntartja mindig ősi jellemét.

Csak hogy a fán is minden izmos ág A törzsöknél van mindjárt, odalenn”

Koszorús költőnk túltengő lokálpatriotizmusáról - főleg, amikor Baja országgyűlési képviselője volt - olyan szóbeszéd járta, hogy „egy borsószemen a királyi palotát is letolná Bajára...”

A törzsökös és városunkba beköltözött családok hírnevessé lett leányaira és fiaira gondolhatunk, amikor a múlt században élt költőnk sorait idézzük. Azokra, akiket szabadságvágyuk, hazaszeretetük, merészségük, kalandkeresésük, munkakészségük, tehetségük vagy éppen számításuk tett naggyá a tudomány, a művészet, a közélet és más területeken. Baja nagy szülötteinek lelki tulajdonságai eltértek egymástól, de mindenekelőtt közös volt bennük a városuk iránti szeretet.

Rajk András megérezte a bajai gondolkodásmódot, amikor ezt írta: „Itt élnek a legrokonszenvesebb lokálpatrióták, szűkebb hazájuk, városuk lelkes megszállottái. S ha nem fennhéjázásban, dölyfben, gyűlölködésben nyilvánul meg ez - nincsen szebb érzés a világon. Olyasmi, mint a szerelem, vagy még inkább az anyaszeretet.”

5