Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Bevezető
Hízelgő ez a fogalmazás, híres-neves fiai révén a lokálpatriotizmusra a talaj - a világjáró szabólegény, Jelky András, a legendás életű Türr István, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere, Mészáros Lázár szülővárosában - nagyon is adva van, lakóinak mindenkori többsége lokálpatrióta. A bajai embert városához sok szál fűzi. Finomabbak, hajszálvékonyak és erősebbek, szinte hajókötél vastagságúak: a származás, a szülők, a rokonok, a gyermek- és ifjúkor, a barátok, az itt töltött legendás, kellemes és szomorkás napok, az egykori alma mater vagy munkahely, a szerelem emlékei, a temetők sírhalmai. Ezek az érzelmek lágyan összesimulva úgy illeszkednek egymáshoz, mint az évgyűrűk a fatörzsben, ugyanazt az emlékképet őrzik, a szeretett város képét. Tudatára ébred annak, hogy részese egy nagy szellemi közösségnek. Ebbe a körbe tartoznak azok is, akik elszármaztak innen. Lehet kedvelni Baját bajaival együtt, azzal a vággyal és meggyőződéssel, hogy azokat gyógyítani is lehet. A Szóljanak a bajaiak ... sorozat elindításának gondolata a lokálpatriotizmus nemes érzésére alapozva született meg. Felmerült, hogy a Rudnay Gyula festőművész által 1947-től 1953-ig vezetett Bajai Képzőművészeti Szabadakadémia egykori tagjait meg kellene hívni - egyegy kiállítás erejéig - bemutatkozásra, mert jeles tehetségek röppentek szét innen szerte az országba. Ez a célkitűzés megvalósítható volt. De vajon csak kiváló képzőművészek kerültek el e helyről? Mások is voltak még, akik meghívhatok, kiderült, hogy „mindenki bajai”, mennyi másféle híresség van még. Persze ezen személyek csoportjában akadt, akinek Baja nem szülővárosa, csak „olyasféle”, hogy iijúkorának, emberré válásának, alkotó munkájának volt huzamosabb ideig színtere. Összeállítódott egy ideiglenes névsor és címjegyzék a nevezetes személyekről, amely mindig bővült. így született meg egy kivételesen érdekes, egyedülálló ismeretterjesztő rendezvénysorozat, a Szóljanak a bajaiak ... Hazaszólította a város 1965-től kezdve hírneves személyiségeit, hogy előadással, vagy másféle bemutatkozással adjanak számot szűkebb pátriájuknak életútjukról. Nem jelentette ez a meghívottak vidékies misztifikálását abban a tekintélyromboló világban. Tulajdonképpen a meghívott előadók és az őket látni és hallani akarók is megszokhatták volna, hogy mit jelent híresnek lenni. Nos igen, másutt, de akkor Baján kellett híresnek lenni. Sokat idézett mondás az, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. Ezek a rendezvények azt bizonyították, hogy mindegyik meghívott próféta kívánt lenni városában, mert hisz a közmondásszerü szólás is azt tartja: vigyáz az okos, hogy hírében, nevében csorba ne essék. Az 6
