Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Czirfusz Ferenc iskolaigazgató

tesznek a létesítményért. Eötvös 1870. július 23-án kelt leiratában megfogalmazta a bajai tanítóképző megalkotásának tényét, és az intézmény október 17-én megkezdte működését. Ideiglenesen a csendőrlaktanya épületében.

Czirfusz a puszta kinevezési okmányon kívül lényegében semmit sem vehetett át az iskolaalapítással. A tanítóképző megalkotásával kapcsolatos összes személyi és dologi ügyekről neki kellett gondoskodni. A tantervet és a rendtartás szabályait is ő dolgozta ki, és az igazgató, ügyvéd, a főgimnázium egykori rendes tanára új tantárgyakat - pl. neveléstant, oktatástant, neveléstörténetet - is tanított, és az igazgatótanács elé terjesztette, hogy tanítójelöltek „mezei, gazdasági-, és kertészettanban is oktatást nyerjenek.”

Baja országgyűlési képviselője, Tóth Kálmán költő segítségével elérték, hogy a város által az igazgatónak átadott vásártéri telken Pauler Tivadar, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából megkezdődhetett az új intézmény építése, amelynek első üteme 1873. június 14- re be is fejeződött. Palotaszerű épületbe költözhettek be, amely az igazgató takarékosságának eredményeként 52 ezer forintért készült el, amiért azonnali jutalomban részesítették. Amikor Trefort Ágoston, későbbi kultuszminiszter 1879-ben meglátogatta a tanítóképzőt - Czirfusz akkor már vármegyei tanfelügyelőként volt társaságában -, azt mondta: „Én még 100 ezer forintért sem tudtam volna felépíttetni”, és fizetését 400 forinttal felemelte. (A továbbépítés 1893-1894-ben történt meg a második - keleti - épületszámy elkészítésével, majd a tornacsarnok épült meg 1892-ben, végül az internátus 1904-ben, de már mások igazgatósága alatt.)

Milyen tanár volt? Holler Gyula a Magyar Pedagógiai Szemle 1887. évi nyolcadik kötetében így jellemezte: „Az I. osztályban, hol kis gyermekekkel volt dolga, szelíden, bizalomkeltően ereszkedett le tanítványaihoz, zsarnok még a felső osztályokban sem volt soha, sőt inkább tanítványai vallomása szerint, barátja, jóakarója, őrangyala volt az iíj óságnak. A testi fenyítést sohasem használta, durva, illetlen kifejezésekkel sohsem élt, indulatos soha nem volt, önmagán uralkodni mindig tudott. Ha magyarázatát a tanulók nem értették, nem mindig a tanulóban kereste a hibát, hanem szigorú bírálat alá vette önnön eljárását is, s minden tettében szigorú körültekintés és higgadt meggondoltság jellemezték. A bifláztatás és a magoltatás iránt valóságos undorral viseltetett, azt mindig kerülte, s a hol csak lehetett, a szemléltetéshez folyamodott. Szóval az életnek nem az iskolának tanított s ő maga is a megtestesült gyakorlat embere volt. A földrajzot térképről, a történelmet magyarázat és elbe52