Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Bíró Lajos geológus

Akkor látta meg először 1929. július 21-én született egyetlen fiúgyer­mekét, Bíró Lajost, akinek vallását a szülők valláskülönbsége miatt kö­zös megegyezés alapján katolikusnak jegyezték be az anyakönyvbe. Sógorának a Gyár utcában lévő szatócsboltjában segédkezett, alkalom­szerűen a szabás-varrás mesterséget is folytatta. A második világháború vége felé behívták katonának. Őrmesterként szolgált a bajai Duna-hídnál. Jó érzékkel lebeszélte egyetlen fiát és an­nak barátait is arról, hogy 1944-ben a leventékkel nyugatra menjen. De amikor a visszamaradt, bujkáló vagy civilbe öltözött katonákat az orosz csapatok parancsnoka jelentkezésre szólította fel, ő maga eleget tett en­nek a felhívásnak. A zirci rendház udvarán kellett gyülekeznie társaival, onnan Bácsalmásra vitték, és soha többé nem hallottak róla. Eltűntnek nyilvánították. Fia, Bíró Lajos a kiscsávolyi városrészben nevelkedett, annak óvodá­jában, és az 1935/1936. tanévtől kezdve elemi iskolájában kezdett nyila­dozni értelme. Az 1939/1940. évi tanévtől a bajai polgári fiúiskola „A” osztályába járt, ahol osztályfőnöke az ugyancsak kiscsávolyi Bácskai Já­nos György földrajztanár vette pártfogásába. A polgári iskola négy osztá­lyának elvégzése után a Bajai Magyar Királyi Állami Líceum és Tanító­képző Intézetben folytatta tanulmányait. Bajai diákoskodásának legszebb emlékei közé tartozott a cserkészet­ben való részvétel. Már elemistaként az Apponyi Albert, polgáristaként a Mészáros Lázár és líceumosként a Tóth Kálmán cserkészcsapatok aktív tagja volt. Otthonában Öcsinek, osztálytársai Lalinak, és ma már kiderít­hetetlen okok miatt Siminek, Simonnak hívták. Nem ért el kiemelkedő tanulmányi eredményeket Baján, a természettudományok iránti tehetség jelei sem mutatkoztak meg nála, de vasszorgalommal tanult. Katonásan erélyes, pontos viselkedés, akarnokság is jellemezte a bajai diákot. Ha­tártalanul szerette a természetet, szinte mániákus kiránduló volt. Gimnáziumi különbözeti vizsgát tett egyes tantárgyakból, és az érett­ségi megszerzése után 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudo­mányegyetem biológia-földrajz szakára. Megözvegyült édesanyja - aki csak 1950-ig tudta boltját működtetni, majd nyugdíjazásáig a Csökkent Munkaképességűek Vegyesipari Szö­vetkezetében dolgozott - nem rendelkezett olyan jövedelemmel, hogy egyetlen fia felsőfokú taníttatásának költségeit előteremtse. A szülőhá­zától elkerült ifjú egyetemistaként Budapesten unokanővérénél, Kol­­mann Andrásnénál lakott a Mártírok útján. Unokatestvérének férje, Ban­di bácsi zsidó volt, és feleségével Marikával együtt Budapestről előbb Bécsbe mentek, majd egy év után Chilében telepedtek le. A dél-amerikai 44

Next

/
Thumbnails
Contents