Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Beck Károly költő
őrség nehezen tűrte az idegeneket. A fiatal író művésztársai körében az irodalomnak és a művészetnek élt. Lipcsében - az Ifjú Németország mozgalom központjában - a Drezda- Lipcse vasútvonal megnyitására írt versével alapozta meg hírnevét. Legnagyobb sikerét első verseskötetével érte el, az ifjúság költőjévé vált. Meghívást kapott Weimarba Goethe menyétől, hogy „írjon ott, a neki egyedül méltó helyen.” Heteket élt, alkotott Goethe házában, ez volt életének legboldogabb időszaka. Pestre 1841-ben azzal a reménnyel tért vissza, hogy híre-neve alapján ott gyökeret verhet, de nem kapott kellő elismerést. Szerkesztői állást vállalt, részt vett a Der Ungarn című szépirodalmi lap szerkesztésében. Közömbösek voltak vele szemben, sőt hazája iránti hűtlenséggel vádolták. Mielőtt újrakezdte csavargásait, 1842. május 27-én áttért az evangélikus, más források szerint a református vallásra. Ismét Bécsben lakott 1843-tól, mivel pesti szerelmi kapcsolatának vége lett, s ez odébbállásra késztette. Bécsben barátságot kötött nagy költő honfitársával Nikolaus Lenauval. Nyugtalan szelleme 1844-ben Berlinbe hajtotta, és 1845-től nagyobb felolvasó körutakat tett. Pestre megy 1846 tavaszán, ahol megismerkedett Petőfivel, akinek költészetét már ismerte, s néhány versét németre fordította. Ezek azonban nem tetszettek Petőfinek, s közlésükhöz nem járult hozzá. Az európai forradalmi hullám Berlinben érte 1848 tavaszán. A császárhoz intézett jóhiszemű verse miatt - amelyben a magyar hazafiak védelmében emelt szót - elfordultak tőle, és az osztrák reakció dühét is felkeltette. Az év nyarán hazatért, de csalódva visszament Bécsbe, ott telepedett le. Otthont alapított végre a nagy vándorköltő, de magánélete is balszerencsésen alakult, ugyanis 1849 karácsonyán megnősült, feleségül vette Julie Mühlmannt, aki fél év múlva, a kolerajárvány idején meghalt. A csapás után 3 évig bolyongott Poroszországban, Svájcban, Magyarországon, de nem talált nyugalomra. Pesten próbált szerencsét 1855-ben, de sikertelensége Bécsbe sodorta. Ismét bejárta 1861-62-ben Németországot, és felolvasásokat tartott. Újra Pesten élt 1863-65 között, megérte ott atyja, festő öccse és anyja halálát. Magyarországot 1873-ban látta utoljára, végképp Bécsben telepedett le. Közel hatvanévesen, 1876-ban másodszor nősült, feleségül vette a 24 éves Friedericke Meistert. Az öregedő, és utolsó éveiben szegénységben élő, beteg költő javára Pesten gyűjtés indult, hogy gyógykezeltethesse magát, de 1879 elején szélütés érte, és ugyanezen év április 9-én meghalt Bécs Währing kerületében. Április 12-én temették a Bécs melletti matzleinsdorfi temetőben. A bajaiak hatalmas babérkoszorút vittek sírjára 31
