Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Beck Károly költő

„Baja város dicső szülöttjének” szövegű magyar felírással. Bécs város utcát nevezett el róla a XVIII. kerületben.

A költőt kortársai szertelen, gazdag fantáziájú, magyar érzelmű álmodozónak, másrészt nyugtalan, túlfűtött temperatumúnak tartották. Egyszersmind nagyra becsülték és szerették. Műveiben uralkodó volt a magyar elem. Költészetének fénypontját a Jankó című magyar tárgyú verses regényével érte el. Különösen szabadságszerető hangja tetszett az olvasóknak. Meteorként csapódott a német irodalomba, és mindenkit meghódított. Az 1848-as forradalmat előkészítő politikai költészet képviselője volt, ezekkel érte el a legnagyobb hatást. A szegények és üldözöttek védelmére kelt műveiben. Politikus költőnek indult, ez hozta számára a sikereket, de visszatorpant a forradalomtól, és lassan megindult az ismeretlenség homálya felé. Nem adta meg magát könnyen, nagy költő akart lenni, de ereje nem engedte. Szabadságszeretete megmaradt, de visszafogottabb, tartózkodóbb lett. Magyar érzelmű, de német nyelvű költővé vált, s ebben szerepet játszott zsidó származása is, amely korlát volt közte és a magyar irodalom között.

Első két kötetét a szabadság szolgálatába állította. A hazából című kötettel 1852-ben a kibékülést kereste a hazafiakkal. A Vértezett dalok című gyűjteménye és az Utazó poéta című munkája 1838-ban jelent meg. Ezt a Csendes dalok követte 1840-ben. A következő évben Saul címmel drámát írt, amelyet Pesten is bemutattak. Élete nagy műve a Jankó, a magyar csikós című verses regénye 1841-ben jelent meg, melyet báró Eötvös József úrnak ajánlott. Berlinben 1844-ben műveiből újabb kötetet adtak ki, majd A szegény ember dalai című könyvében szociális eszmékről írt. Egy regényt írt 1853-ban Mater Dolorosa címmel, de ez nem hozott elismerést. A Galambok a fészekben című verseskötetét 1866-ban adta ki. Utolsó gyűjteménye 1870-ben jelent meg. Folyóiratokat is alapított és szerkesztett.

Az 1830-as 40-es években Beck sikeres költő volt Közép-Európában, ismerték verseit. Költészetének témái között a természet is szerepelt. A Dunáról azt írta, hogy teljes szépségében csak magyar földön mutatkozik a folyó. Érdekességként elmondható, hogy egyik verse megihlette Johann Strausst is. A valcerkirály 1867-ben kezdte írni talán legnépszerűbb művét, a Kék Duna keringőt, amelyben a vezető szólamot énekes interpretálja. Kezéhez kapta ehhez Josep Weyl költeményét, de el sem olvasta a nehezen böngészhető kéziratot, csak a címét. Erről jutott eszébe egy másik, még diákkorából ismert vers, amelyet kívülről tudott, s melynek Beck volt a szerzője. így serkentette alkotásra a bajai származású költő a szép kék Dunáról írott verse - amelyben iijúkorára emlékezett - ifjabb Johann Strausst, a Kék Duna keringő megírására. (Zenéjéhez Strauss csak később alkalmazta Weyl versét.)

32