Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Weinträger Adolf festőművész
ségéért a téma kiérlelése és a megfestés folyamata alatt a művész belsejében végbemegy - mi már, szemlélők nem érezzük a kész képekből, mert a valóságot, a látványt átszűrve, művészi valóját magával ragadó egyszerűséggel közvetíti.” Aszalós Endre 1969-ben szavakba foglalta, hogy „az 50-es évek második felében, ez az időszak új orientálódásban is, sikerekben is igen gazdag. Weinträger horizontja az alföldiségen túl, tovább tágul. A mindent-megtanulás és az ismeretek állandó szélesítésének szenvedélye további tanulmányok folytatására serkenti Weinträgert. Műfaji ismeretei, technikai tárháza tovább gazdagodott. A minden stílusban való jártasság, a problémamentes előadói készség azonban a talajvesztés veszélyét is magában rejti. Meditáló, fdozofáló embertípus Weinträger Adolf. Érdekli az élet ezer rejtélye, s széles érdeklődési körével a képzőművészettől távol eső problémákat is mélyrehatóan érinti. Ugyanakkor szenvedélyessé is tud válni, különösen, ha a műalkotás tevékenységét folytatja. Ez a kettősség határozza meg festészetét is. Talán túlságosan is sokat akar átfogni festői problémák felvetésében, stílusbeli orientálódásban.” Dr. Bánszky Pál 1984. évi egyik kiállítási megnyitójában hangzott el: „Tagadhatatlan, hogy művészi munkássága az Alföldhöz kötődik és hagyományokon nyugszik. Mégis tisztelettudóan egyéni. Karaktere a képépítkezést tekintve, annak ritmusát nézve, hol indulatos ecsetkezeléssel, hol nyugalmas felületekkel magabiztosan oldja meg az általa diktált önkifejezési gondolatokat.” Nehéz az igényes szellemi életet élő, kutató alkatú, töretlen szorgalmú művész mérlegelő megítélése. Ez elsődlegesen az esztéták dolga, de lehetnek közöttük is véleménykülönbségek. Megelégedtem azzal, hogy három művészettörténettel foglalkozó szakember róla alkotott nézeteiből válogatva idéztem. Megbocsátható, hogy pályakezdése óta, kereken 40 éves közvetlen ismeretségünk alapján megidézzem egyes tulajdonságait. Mondanivalómat tömörré formálva állíthatom, bizonyos, hogy határozott egyénisége korán érvényre juttatta stílusának, művészi mondanivalójának kifejezési módját. Hosszas és alapos esztétikai tanulmányaival, vizsgálataival megismerte a különböző művészeti törekvéseket, de egyikhez sem csatlakozott. Ingadozásai lehettek, mert egyes irányzatok ismeretének érzésétől ösztönözve kísérletezett. Egy ilyen vénájú művész megtehette ezt még akkor is, ha bölcsen kerülte a divatos áramlatok, a dekadencia zsákutcáit. Egyik legnagyszerűbb vonása éppen az volt, hogy színvonalas esztétikai ismeretei nem kötötték gúzsba próbálkozó kedvét, gondolatait. Ide-oda kószálásai, a sokirányú útkereséssel járó konfliktusai után mindig megtalálta az ízlésítéletének megfelelő járható utat, mint 194
