Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Weinträger Adolf festőművész

például a kifejező realizmust. A magának törvényt szabó, mástól független, autonom művész élete végéig ihletett, érzelmet és hangulatot árasztó új dolgaival leple meg közönségét. Nóvumaival gazdagította gyönyörűséget nyújtó életművét.

Lánya így vall az emberről, a művészről: „Édesapámat atyámként szerettem és tiszteltem. Benne az embert, mert számos: igaz, bölcs, tiszta érzelmeket és erőt adó, azt sugárzó volt. Művészként ma is csodálom - amit és ahogyan alkotott, az alkotás egyéni kínjaival együtt. Mindez mások számára talán üres szó, de 30 év alatt ezt meg is élhettem mellette. Elment körünkből, s hiányt, űrt csak fizikai valóságában hagyott.”