Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Vujity Joakim színházalapító

Budai Tudósító című lap első oldalán közölte ezt a jelentős kulturális eseményt és adakozást, ami hatásában sikert jelentett Baja városa és Vujity számára is, mert az akkor megjelent újság az egyik legolvasottabb volt, így az egész ország tudomást szerezhetett erről. Hasznára vált a szerb színháznak is. Azt nem tudjuk, vajon melyik épületben mutatták be a darabot. Lehetséges, hogy az egykori régi, alacsony, sárgára festett, földszintes városházán, amely valahol a főterünk déli oldalán állt.

Vujity boldogan jött szülővárosába. Egyrészt, mert rég nem látta szeretve tisztelt szüleit, másrészt bizonyára Baján is magára kívánta irányítani a figyelmet, hogy lássák, mit tanult a nagyvilágban. Mint színházi ember is be kívánt mutatkozni. Ezután Bajára már ritkán látogatott el.

Kragujevácra - amely a XIX. század elején Szerbia fővárosa volt - 1833-ban ment. Ott Obrenovity Milos fejedelem rövidesen kinevezte a „Szerb Fejedelmi Színház igazgatójának”. Nemcsak erkölcsileg támogatta, hanem színpadot, havi fzetést is biztosított számára. Vujity volt az igazgató, a rendező, a színművek fordítója, írója, a színház mindenese. Színészei műkedvelők voltak, akik diákok és fiatal hivatali tisztviselők közül kerültek ki. Műsorrendjükben magyar, német, francia és angol darabok általa átültetett szerb fordításai, saját és más szerb szerzők színművei kerültek bemutatásra Újvidéken és Zágrábban is. Ezen előadásoknak politikai és művelődési szempontból fontos szerepük volt. A színház 1841-ig működött. Vujity 1835. február 15-től 1836 szeptemberéig volt a fejedelmi színház igazgatója. Betegsége miatt hagyta abba tevékenységét, nyugdíjat is kapott a fejedelemtől. Később róla nevezték el Kragujevácon az általa alapított színházat.

A színházi élettel érzelmileg teljesen azonosuló Vujity azonban nem nyugszik. Újvidékre megy 1838-ban, ahol műkedvelő vándortársulatot hoz létre. A színházi truppot 1839-ben zágrábi vendégszereplésre is meghívták, ahol 3 hónap alatt 20 előadást tartottak, és pénzadományokat is gyűjtöttek. Később „Repülő műkedvelő társulatnak” nevezik el a színtársulatot, mert az alapító távozása után is tovább működtek. Közülük kerültek ki az első hivatásos szerb színészek.

Amikor a közel öt évszázados török rabszolgaságtól felszabadulva Belgrád lett 1841-ben Szerbia fővárosa, ott alakult ki a nemzeti színjátszás központja.

A Vujity által létrehozott újvidéki együttest meghívták 1841-ben Belgrádba, ott mintegy 40 előadást tartottak 1842 közepéig. Meggyorsult ezzel az állandó szerb színház létesítésének gondolata. A szerb nemzeti színházat végül is Újvidéken alapították meg 1861-ben, majd 1868-ban Belgrádban.

185