Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Rábl Béla amatőr színjátszó

elnevezésű emlékéremmel ismerték el. A művelődési miniszter műkedvelői érdemeiért a „Miniszteri Dicsérő Oklevél” elismerésben részesítette, és 1980-ban a szülőváros a „Baja Városért” kitüntetéssel jutalmazta fiát.

Óriási sikerrel ünnepelték jubileumi műsorát 1985-ben, első fellépésének 60. évfordulóján. Készült a következő előadásokra, amikor elterjedt a szomorú hír, hogy 1986. augusztus 3-án infarktusban váratlanul meghalt. A Rókus temetőben lévő családi sírboltban nyugszik.

Életében 56 darabban szerepelt (nem számítva, amikor hivatásos színészekkel játszott), 29 operettben, 12 zenés vígjátékban vagy bohózatban, és 15 más műfajban (népszínműben, színművekben). Ezenkívül mintegy 100 egyfelvonásosban, magánszámban, ének- és táncszámban megszámlálhatatlanszor.

Először Német Ignác - aki Pesten színházi karmester volt - fedezte fel tehetségét, majd sokan mások. A nyugdíjasként Baján élő színházi szakember tanítani is akarta, de az ifjút anyja féltette, és nem engedte meg. így nem lett profi, megőrizte eredetiségét, nem utánzóit senkit. A vidám színpadi műfajok fantasztikus szereplőjének nem volt erőssége a szövegtudás, a beszédtechnika, de a rögtönzés igen. Sokszor élt a szatíra fegyverével, megcsípte, kifigurázta azokat, akik megbántották. Több mint 30 évig együttműködtem vele, és 15 éves koromtól láttam szerepelni. így talán joggal tépelődhetek azon, mi lett volna, ha taníttatják...? Utólag könnyű erre választ adnom: országra-világra szóló karrier. Hívták sokfelé, színházhoz is. Elégedjen meg az olvasó két példával. Radó Vilmos nyugdíjas színházigazgató barátomtól tudom, hogy amikor nem látogatták eléggé Baján magántársulatának előadásait, „elővette” Rábl Bélát, és mindjárt telt háza lett. Nyomtatott plakát is bizonyítja, hogy 1949. augusztus 30-án a Radó Társulattal lépett fel feleségével együtt Erdélyi Mihály Vőlegényem a gazember című operettben. A Bajai Hírlap írta 1971-ben szegedi szerepléséről: „Olyan sikere volt, hogy a szegedi közönség kétségbe vonta szövetkezeti dolgozói mivoltát, és hivatásos színésznek vélte.”

Szerepléseinél a tetszés és nemtetszés szeizmográfja mindig berezonált, de a tetszés javára. Voltak olyan évek, amikor nehezen ismerték el a vidám műfajt, azt ízlésbotlásnak tartották. Helyt állt ő komolyabb darabokban is. Játszott Shakespeare Szeget szeggel című borús vígjátékában, Molière Képzelt beteg és Botcsinálta doktor című darabjában, Nagy Endre Miniszterelnök című színművében, sőt Darvas József Szakadék című drámájában is. Leginkább operettekben ért el sikereket. Csak néhányat említek ezekből: Oscar Straus: Három a kislány; Jean Gilbert: Csa154