Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Miskolczy Dezső orvosprofesszor
Miskolczy Dezső (1894-1978) Apai ágon nagyszülei - Miskolczi Pál és Brecska Ilona - jánoshalmi földművesek. Az anyai ág felmenő ősei kiskunhalasi származású iparosok. Dédapja kefekötőmester, nagyapja - Nagy Czirok Sándor (felesége Ludvig Mária) - a gépész foglalkozást űzte. Édesapja, Miskolczi Ferenc (1866-1950) földművesként kezdett dolgozni. Katonai szolgálata idején - mint továbbszolgáló altiszt - magánúton négy középiskolai osztályt végzett. Amikor számvevő huszár őrmesterként leszerelt, egy telekkönyvvezetői tanfolyamra járt. A budapesti törvényszékről került Bajára, irodavezető lett a járásbíróságon. Évtizedeken át dolgozott itt, irodafőtisztként ment nyugdíjba. Élete végéig képezte magát, különösen a természettudományok érdekelték. Ilyen témákban publikált pl. a faj gyümölcsökről, társszerzőkkel is jelentek meg írásai. Ismereteit főleg a méhészkedés terén hasznosította. Megalakította a „Bácskai Méhészeti Egyesületet”, a magyar méhészek között országos szaktekintélyt szerzett. Édesanyja, Nagy Czirok Ilona (1876-1915) fiatalon, 39 éves korában meghalt hashártyagyulladásban. Atyja 1918-ban újból megnősült, egy kalocsai születésű özvegyet, Katona Erzsébet Máriát (1878-1970) vette feleségül. Első feleségétől négy fiúgyermeke született. A legkisebb László (Baja, 1900-New York, 1974), akiből építészmérnök lett, Kossuthdíjat is kapott; Ferenc (Vác, 1899-Baja, 1994), aki rajztanár és képzőművész, városunk díszpolgára; Sándor (Baja, 1896-Brezla, 1916.), aki okleveles kertész volt, és az orosz harctéren vesztette életét az első világháborúban. Az elsőszülött fiú, Miskolczy Dezső Baján született 1894. augusztus 12-én. Elemi iskolába Vác városába járt, valószínűleg ott iratkozott be a gimnázium első osztályába is. Másodikos gimnazistaként a Bajai Ciszterci Rend Katholikus Főgimnáziumában az 1904/1905-ös tanévtől folytatta tanulmányait. Tanulmányi eredménye nem volt kiemelkedő, de 1911-ben jelesen érettségizett. A bajai gimnázium „zeneiskolájában” a cimbalmozást igyekezett elsajátítani, és nyolcadikos korában az iskolai évzáró ünnepélyen tárogatón is játszott. Hetedikesként az egyik iskolai alapítvány húszkoronás aranyát, nyolcadikosként pedig az iskolai szavalóversenyre kitűzött díjat nyerte el. Nemcsak verseket mondott, 1911-140
