Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Juray Károly orvos
devalvációja miatt az elavult bérleti díjat emelnie kellene, ezt nem tette. Kinyilvánította, hogy nem akarja tönkretenni régi bérlőjét és családját. Dr. Juray mindössze egyszer ment ki birtokára. De hogyan? Kihajtatott annak Baja felől eső sarkáig, ott a kocsit megállította, és azt mondta: - Na hiszen megvan a föld, nem vitte el senki! Aztán visszahajtatott a városba anélkül, hogy megnézte volna. Később a házában kiadott bolthelyiségre valaki rálicitált. Azt kérte tőle, hogy tegye ki akkori bérlőjét, aki valóban kevesebbet fizetett. Ingerülten elutasította az ajánlkozót azzal, hogy szégyellje magát az illető, hogy tönkre akarja tenni jelenlegi bérlőjét. Amikor önkéntes katonai szolgálatát Bécsben töltötte, akkor történt vele az alábbi eset. Nézelődött az utcán, és egy arra járó őrnagynak nem tisztelgett. Az hozzálépett, és kiabálva rászólt:- Freiwilliger, warum salutieren Sie nicht? (Önkéntes, miért nem szalutált?)- Da haben Sie es! (Na itt van!) - felelte. Az eseménynek az lett a vége, hogy kihallgatásra kellett jelentkeznie a fegyelemsértés miatt. Katonaorvos korában Baján influenzajárvány kezdődött. Néhány katona megbetegedett. Az egészségesek is ezzel a panasszal jelentkeztek nála. A Járványnak” úgy vetett véget, hogy mindegyik szimulálónak keserűsót adott. Ennek következményeként egyszerre kigyógyultak a lógós szándékú katonák betegségükből. Egy ideig MÁV orvos is volt. Érdemes tudni, miért mondott le erről a megbízatásáról. Akkoriban nem vezetett háztartást, vendéglőkben étkezett. Kipróbálta már valamennyi bajait, de elégedetlen volt. MÁV orvosként szabadjegyével esténként Szabadkára utazott vacsorázni, és este 10- re már ismét Baján lehetett. Megtörtént egyszer, hogy nagy hóesés és erős szélfúvás miatt nem indították el az esti vonatot Bajára, így az éjszakát a szabadkai restiben kellett töltenie. Csak a reggeli vonattal jöhetett vissza. Hazaérkezésekor az első dolga az volt, hogy írásban lemondott állásáról, és azzal indokolta, hogy a vonat nem pontos. Amikor a Központi Kávéházat megnyitották, az a törzshelye lett. Minden nap pontosan nyolc órakor megjelent ott, és leült asztalához. Kért két csomag kártyát, egy feketekávét és 3 pohár vizet. Egyedül pasziánszozott, ha nem akadt beszélgető barátra, majd pontosan 10 órakor fizetett, és hazament. Amikor mindezt a szokását immáron húszadik éve űzte, Zweig Mómé kávéháztulajdonos kedveskedésből feldíszítette asztalát. Előre várta a kávé, a víz és a kártya. Mikor ezt meglátta, haragos lett. Kifakadt, hogy ne komédiázzanak vele, mert ő csak egy vendég. Nem ült 108
