Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Ketten Henrik zongoraművész
szokott sarokasztalához ezen az estén, de azért továbbra is vendége maradt a kávéháznak. Fischer Lipót cipőüzletében vásárolta cipőit. Az üzlet alkalmazottjának - aki segédkezett a próbáknál - nem volt szabad egy szót sem szólnia. Ha megtetszett egy cipő, csak annyit mondott, jó, és kérte a számlát. Egy időben gyakran lejárt a Sugovicára fürdeni ez a mogorva férfiú. A vele egykorú férfiak körében nem volt rossz kedvet keltő, szívesen viccelődött. így ábrázolható ez a különc egyéniség, ez a mégis megbecsült, tekintélyes orvos és ember, aki a múlt idők orvosainak utolsó és jellegzetes képviselője volt Baján, egy véglegesen letűnt világ utolsó mohikánja. Ketten Henrik (1848-1883) Nem sokat hallotunk róla. A zenei lexikonok is mindössze két-három mondattal említik a hírneves, magyar származású zongoraművészt és zeneszerzőt, aki Baján született 1848. március 25-én. A korához képest rendkívüli zenei tehetséget és fejlődést tanúsító, szőke, hosszú hajú, kellemes arcú, karcsú fiúcska hazai körökben is jó képzésben részesült. Már kisgyermek korában sikeres zongorajátékos volt, csodagyereknek tartották. Brilliáns játékát csodálattal hallgatták. Technikája kiváló, előadásmódja a megkötöttségektől erősen eltérő, merészen újító, a megszokott fölé emelkedő volt. Baján többször hangversenyezett, amikor 15 éves korában keresztszüleinél tartózkodott. Pesten is koncertezett. Az egyik zenei lexikon említi, hogy 1867-ben magyar városokban is szerepelt. Elkápráztatóan pompás játéka arra ösztönözte szüleit, hogy zenetanulmányainak befejezése érdekében meghatározott irányú zenei felsőoktatásban részesüljön. Rendkívüli terhet vállalva, új lakóhelyüknek Párizst választották. Ott telepedtek le, és teremtettek otthont, továbbképzési lehetőséget tehetséges gyermekük számára. Párizsban bejutott a Conservatoire-ba, annak az Antoine Marmontel zongoraművésznek és zeneszerzőnek konzervatórium i osztályába, akinek 109
