Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Heller Richárd iskolaigazgató
mészetes röntgensugarak, a „fotográfozás” két új módja, a Clark-féle normális elem, a barlangok keletkezése és élete, a délibábok magyarázata, a méhsejt problémája, a mozgó hangforrás magyarázata, a vas és toll nehézsége és súlya, a halak viselkedése az elektromosság iránt, a szem optikai méretei, a fényhullám hosszának meghatározása, a hanghullámokban keletkező hők, világóra, a német birodalom fizikaitechnikai intézetének működése stb. Megírta dióhéjban Baja monográfiáját, amely kútfőül szolgálhatott. Várospolitikai és irodalmi témájú és másféle cikkeket is írt bajai újságokban. Elismerő és díszoklevelet kapott a bajai, szegedi iparkiállításokon és a millenniumi kiállításon is. A legnagyobb kitüntetés számára a Ferenc József által adományozott arany érdemkereszt volt 1898-ban, melyre Széli Kálmán terjesztette fel tanügyi érdemeinek elismeréseként. Utódjául a kitűnően képzett, hat nyelvet beszélő Heckenshoffer (Udvardi) Lázárt javasolta, akit egyhangúan meg is választottak. A 41 évig munkálkodó, érdemekben gazdag igazgató nyugalomba vonulhatott, miután megalapozta, felvirágoztatta az iskolát, melynek jó hírnevet szerzett, amelyben generációk nevelkedtek. Szegedre költözött vejéhez. Erre így emlékezett: „Búcsú nélkül utaztam el, az iskola nem vett tudomást távozásomról, csak az iskolaszolga jelent meg a pályaudvaron, s könnyes szemekkel vett búcsút attól, aki négy évtizeden át gondozta az iskola embereinek és ügyeinek javát.” Évekkel később, 1928-ban ismét visszatért szülővárosába vejével és lányával együtt. Amíg egészsége megengedte, idejének nagy részét a Széchenyi utca 22. számú lakásához közel lévő Déri-kertben, kedélyes, öreg, régi barátai körében töltötte, akiknek száma fogyatkozni kezdett. Eltemették közülük Greguss Aurél volt városi főpénztárnokot és árkosi Benkő Sándor huszárezredest. Vele maradtak még Koller Dezső volt városi tanácsnok és dr. Molnár Mihály egykori rendőrfőkapitány. Egykori diákja mesélte, hogy az lett a szokása nyugdíjas korára, hogy amikor egy-egy régi tanítványával találkozott, és az köszöntötte, válaszul - fogadva a köszöntést - játékosan és könnyedén felemelte sétabotját, amely alatt az illetőnek át kellett lépnie. Állapota rosszabbodott, 1930. június 11-én éjjel 1/2 12 órakor, 71 éves korában meghalt lakásán szívizom-elfajulásban. Nagy részvét kísérte utolsó útjára. Temetésén ott volt az iskola tanári kara, az összes növendék, a város polgármestere és helyettese és sokan mások. A búcsúztatót utóda mondta, majd útjára bocsájtották a halottat, magába zárta a föld, és egy munkában eltöltött életnek lett vége. 102
