Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

cákon nagy sürgés-forgás. Ló nincs, csak autó és riksa amidőn egy kétkerekű kocsit, amit húz egy kínai, vagy gyaloghintó, amelyet egyenletesen szaladva hordoz két szalmakalapos kuli. Emitt nagy kiabálás, egy társzekeret húz hatnyolc ember nagy kiáltozás közben. A gyalogjárón kínaiak, nők és férfiak, elegánsan, európai ruházatban, mellettük suhan el egy kihordó, aki hosszú rúdon függő két kosárban viszi az árut. Az üzleteknél fényes kirakatok. Ha megállunk pár percre a kirakat előtt, már ott van az üzlet egy alkalmazottja, alig lehet szabadulni tőle, tessékel be az üzletbe. Más alkalommal az utcán szegődik hozzánk egy kínai atyafi, ez meg vendéglőt ajánl, ahol ebédelhetünk. Úgy látszik, késhegyre menő a konkurrencia. Elmentünk a város szélén levő villanegyedbe. Remek villák, délszaki növények az egyik oldalon, kissé távolabb túlzsúfoltság, bűz és szenny a szegénynegyedben. Később olvastam, hogy még a rabszolgaság is virágzik enyhébb formájában. Ugyanis a szülők leánygyermekeiket eladják nagy nyomorúságukban, eladják munkára, ahol szinte a vevőnek tulajdonába megy, vagy eladják a prostitúció céljaira. Nemesebben érző kínaiak küzdenek ez ellen, igénybe vették az angol törvényhozást is, mivel Hongkong angol fennhatóság alatt áll, de mind ez ideig nem sok sikerrel. Valahogy igen vegyes érzelmekkel hagytam el a várost, hiába, ez a Kelet a kontrasztok, az ellentétek hazája. A hajó szenet vett föl, kellemetlen tapasztalat. A szénkamránk mellett volt a ventillátor nyílása, s este, midőn fekvőhelyemre tértem, pár mm vastagon feküdt a szénpor mindenen. Délnek fordult hajónk Nyugat-India mentén. Közeledünk az egyenlítő felé. A hőség növekedik. Volt a hajón egy pár zuhany, egész sorfalat álltunk, míg hozzájutottunk. De [a] víz is, amit a tengerből kaptunk, egészen langyos volt. Kis élénkség. Cápák követik a hajónkat. Fel-felbukkannak, de nemsokára elhagynak. Már megszoktuk a tengert. Amerre a szem ellát, a végtelen víz, néha több ezer méter mélység fölött jár hajónk. A hajó is, bármilyen nagy, ezzel [ezekkel] a dimenziókkal szemben semmiség. Nagyon jó lenne büszke, gőgös embereknek egy pár napra viharzó tengerre menni, nagyon sokan rájutnának kicsiségük tudatára a végtelennel szemben. A fedélzeten izzik minden. Lenn már tűrhetetlen a levegő, a fedélzeten szinte veszekedni kell egy kis árnyékért. Egyik társam leült az árnyékba, elaludt. Valahogy fordult a hajó, s meztelen lábfejei a napra kerültek. (Teljesen alsóruhában jártunk.) Erős fájdalomra ébredt, a nap úgy megsütötte a lábfejét, hogy egészen sebes lett. Még egy hónap múlva, mikor Triesztbe értünk, sem tudott cipőbe bújni. Singapore. Messziről kis szigetek nagyobbodnak, sokasodnak, közeledünk, csónakok egész raja közeledik felénk. A csónakokon, inkább lélekvesztőkön, malájok. Zsonglőrjei a víznek. Forognak a csónakkal, víz alá buknak és pénzt 67