Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

Erdő borította dombos vidék, szinte diametrálisan ketté osztja egy 3-4 km benyúló, pár száz méter széles öböl. A barakkunk az öböl közepe táján, egy völgyben feküdt, közvetlenül a parton. Este értünk oda. Midőn megérkeztünk, ott már találtunk 30^0 hadifoglyot. Ezek már vacsora után voltak. Nekünk is adattak vacsorát az angolok. Füstölt húst és kakaót. Nem akartunk szemeinknek hinni. Ilyen lakomában régen nem volt részünk. Kakaó, s méghozzá amennyi jólesett. Mondhatom, hogy egyesek, katona kifejezéssel élve, ferdére ették magukat. Másnap kezdődött a munka. Reggel 1/2 7-kor tea szalonnával, 7-kor indultunk a munkára. Délben lunch; tea, kakó, kenyér és hideg hús, néha hús helyett vaj és jam. 4-kor a munka vége, 5-kor a dinner, az ebéd, rendszerint húsleves, főzelék hússal, vasárnap még rizskása vagy szágó jammel, utána séta, vagy egy kis olvasás, sakk, kinek-kinek tetszése szerint, este 8-kor a supper; tea vagy kakaó. Nekem ez az étkezési mód jóval egészségesebbnek látszik, mert a főétkezés munka után van, s reggel is jóval kiadósabb, mint nálunk. Első munkám a domboldalon terméskövekből egy lépcső kirakása. Elég jól sikerült. Utána kimentem a többiekkel a tulajdonképpeni munkahelyre. Egy erdőt kellett kivágni, utána planírozni, s egylövőteret készíteni. Először erdőt irtottunk. Szerettem ezt a munkát. Jó szerszámok, csak úgy suhogott a balta, amint a gyökereket elvágtuk. Utána fadöntés, a törzs tisztítása és a fa aprózása. Egészségesebb életkörülményeket el sem tudtam volna képzelni. Erdőben dolgozni, az élelmezés jó, munka után fürdés, este egy kis szórakozás. Az angol munkafelügyelők, akik velünk voltak, nagyobbára altisztek, igen kedélyesen fogták fel a dolgot. Nemigen kellett megerőltetni magunkat. Közben mindig volt alkalmam angol nyelvi készségem gyarapítani. Nagyon rám fért. Amidőn ide jöttem, azt hittem, tudok valamit angolul. Legalább is rendkívül sokat olvastam. Midőn megérkeztünk, az első alkalommal kérdezte egy angol tiszt, ki tud beszélni angolul. Jelentkeztem. Egy idősebb magyar keresett munkát. Tolmácsolni kellett volna beszédjét. Kérdezi az angol, mi a foglalkozása. Bemondom, hogy borbély. Kérdezi tovább, hogy tulajdonképp hányan keresnek munkát, mert többen álltak ott. Ezt már nem értettem meg. De zavarba nem jöttem, kézdeztem a kérelmezőt, hány év óta dolgozik a mesterségében. Bemondott egy nagyobb számot, talán 22-t, mivel már idősebb volt. „Mit csináljak én 22 borbéllyal" - kérdi tovább az angol. Alig tudtam valahogy kimagyarázni a dolgot. Aztán a sok hasonló hangzású szó. Egyszer a munkafelügyelő elküldött a hajóhídhoz, hozzak egy fát. Hajóhíd: pier. Én vállamra kapom a fejszét, bemegyek az erdőbe, keresek egy vadkörtefát: pear. Kiejtés teljesen hasonló. Midőn egy óra múlva visszajövök, s magyarázom, hogy nem találtam körtefát, csodálkozik, hogy nem tudom, hol a hajóhíd. „Ahol a hajók kikötnek" - ma50