Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

megpillantottuk a tengert, a japán tengert. Még sohasem láttam tengert, a földgömb másik oldalára kellett átjutnom, hogy tengerhez jussak. Megérkeztünk Vladivosztokba; az állomás a tengerparton. Innen pár lépésre a hajókikötő. Odamentünk, leültünk a parton, s vártuk a szigetre vivő hajót. Csodálkozva néztem ennek a nagy kikötővárosnak életét, amelybe mozgalmat az ott állomásozó idegen japán, angol, francia, amerikai hadihajók, s egy kínai ágyúnaszád hoztak. A város fekvése gyönyörű. Az öböl L-alakú, mindenünnen magaslatokkal körülvéve. A nyílt tenger felől a bejáratot megvédte a Ruszkij Osztrov. A főutca az öböllel paralel húzódik, nagy kereskedőházakkal. Az öböl végén szárazdokk. Magyar ember, bajai ember (Szentgáli Antal) szerepelt az építést vezető mérnökök között. A tengerparton hatalmas raktárak. A nagy állami raktárak üresen, ami még érték volt bennük, a csehek szedték össze, s vitték haza. Elgondoltam, micsoda sürgés-forgás, lüktető élet lehetett itt régen, midőn még Vladivosztok egy hatalmas birodalom egyik legnagyobb kikötője volt. Délután egy kis hajó elvitt Ruszkij Osztrovra. Ruszkij Osztrov a vladivosztoki öböl bejárata előtt lévő meglehetősen nagy sziget, fekvése igen kedvező. 13. Vladivosztoki kikötő. Előtérben egy japán hadihajó (a hadizászlóján a fölkelő nap kivehető), balra egy angol könnyű cirkáló. Mellette a kínai ágyúnaszád. 49