Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

Havi 20 Rbl-t kaptam, nem maradtam, úgy űzött valami egyik helyről a másikra. Felmondtam a szolgálatot, két heti felmondási idő után bementem a táborba. Ott most aránylag jobb viszonyok voltak. Nyár volt, meleg volt, pénzem is volt; így ki lehetett a táborban bírni. De nem sokáig tartott ez az állapot. Pénzem elfogyott, újra munka után kellett néznem. Szívesen visszamentem volna szakácsnak, de restelltem újra jelentkezni. Nemigen kaptunk munkát. Sok volt az eszkimó, kevés a fóka. Végül midőn a város keresett köztisztasági munkásokat, röviden utcasöprőket, oda jelentkeztünk. Reggel a városháza udvarán gyülekeztünk, s az útmester osztott be bennünket. Az utcaseprés elég vígan ment. Nagyobbára tisztek jelentkeztek a munkára, s mi 5-6-an önkéntesek. Megválasztottuk a vezérseprőst. A MAC-nak volt a tagja, hazulról megküldték neki a rövid sportnadrágot és a griffmadaras trikót, ő volt a vezérseprős. Első napokban kedélyesen folyt a munka. Csak attól tartottam, hogy a tanítónőképző elé visznek söpörni, restelltem volna az ismerősök miatt. Az orosz parasztok, akik a városba jöttek, csodálkozva, egyúttal megbotránkozva nézték a vezérseprőst sportdresszében. Érdekes jelenség. Azt tudom s láttam, hogy a férfiak és nők ruhátlanul fürödtek a folyóban. Azt természetesnek tartották, úgyannyira, hogy minket, akik úszónadrágban mentünk fürödni, azzal gyanúsítottak, hogy azért húzunk fel ruhát, mert okunk van rá, mert betegek vagyunk. Viszont az utcán botrányos volt tornadresszben járni. Később kirendeltek a kínai negyed felé tisztogatni. Ez már tűrhetetlen volt. Bűzös piszok, szenny, elhullott állatok az utcán, innen mindenki menekült. Sokáig nem dolgoztam, mert hirtelen erős lázzal a kórházba kerültem. A kórházban csak rövid ideig voltam, utána újból a táborba kerültem. Egyszer hallatszott, hogy az angolok munkásokat keresnek. Hogy kerültek az angolok Szibériába? Midőn Kolcsák admirális megkezdte támadásit a kommunisták ellen, az összes hatalmak küldtek egy-két zászlóaljat segítségére. Nagy segítségnek ezt nem lehetett nevezni, inkább mindegyik hatalom a másiknak a működését akarta szemmel tartani. Ezek a fronton nemigen küzdöttek, hanem hátul, az erkölcsi támogatás elvét képviselték. Természetesen, amint Kolcsákékat Kelet felé szorították a vörösök, ezek a zászlóaljak voltak az elsők a visszavonulásban, mert ők Szibériáért nem akartak küzdeni. Ebben az időben a vörösök a Bajkálnál állottak, a Bajkálon túl tekintélyes japán erők; az angol, francia és amerikai csapatok Vladivosztokba és környékére húzódtak vissza. Az angoloknak egy különyítménye a Vladivosztok előtt lévő szigeten, a Ruszkij Osztrovon az oroszok részére egy altisztképző iskolát állított föl, s ide kerestek munkásokat. Midőn a táborban tudomásul adták, hogy az angolok munkásokat keresnek, a legkülönbözőbb hírek voltak forgalomban a munkát illetőleg. Mindamellett vagy harmincan jelentkeztünk. Elindultunk Vladivosztokba. Pár órai út után 48