Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

a híreket. Jöttek a bíztató hírek a különbékéről, természetesen csak röviden, távirati stílusban. Ekkor még jobban aggódtunk, hogy Troickoszavszkban voltunk, mert a hajózás május előtt nem indult meg. Végre márciusban megkötik a különbékét. Akkor mi már nem maradhattunk. A svéd vöröskeresztes misszió segélyével elindultunk gyalog a hosszú, 210 versztes útra. A poggyásznak kocsikat fogadtunk. Az első nap majdnem 40 km-t gyalogoltunk. De nem bírtuk soká. A poggyászkocsira telepedtünk, úgy döcögtünk. Egy hétig tartott az út. Éjszakánként az útban lévő kis községekben, orosz vagy burját házakban szálltunk meg. Az úton sokat szenvedtem a hidegtől. Hiába, Szibériában voltunk márciusban. Mikor Verchne Udinszkban a vasútállomáshoz értünk, akkor hallottuk, hogy egyelőre nem utazhatunk, mert az irkutszki szovjet a transzportokat nem engedi tovább. Bevonultunk a Verchne Udinszk mellett lévő fogolytáborba, Berezovkára. Az események rohamosan következnek. A cseh légió, amely elég tekintélyes számot, 30-40.000 embert képviselt, a különbéke után sem volt hajlandó a fegyvert az oroszoknak kiszolgáltatni, hanem követelte a szovjettől, hogy őket a nyugati harcszíntérre engedjék Szibérián keresztül. A szovjet ebbe belement, s elindultak Vladivosztokba a cseh transzportok. A cseheket az entente egyelőre másra használta föl. Midőn a cseh transzportok már az egész szibériai vasútvonalon el voltak oszolva, s úgyszólván az összes nagyobb szibériai állomáson voltak cseh csapatok, ezek egyszerre, egy időben e városokban lévő szovjetek uralmát megdöntötték, s a hatalmat az ún. fehér pártiakkal együtt gyakorolták. Megalakult a szibériai fehér kormány Kolcsák admirális vezetése mellett. Hadsereget szerveztek, amelynek magja a cseh légió volt, s megindult a küzdelem a vörösök ellen. Eljutottak az Urálon túl, Jekaterinburgig, ahol a vörösök pár nappal a fehérek megérkezte előtt a cári családot kivégezték, s a holttesteket egy közeli erdőben máglyán elégették. Később, midőn a fehérek odaérkeztek, a család tagjait egyes el nem éghető ruházati darabokról, csatokról, ékszerekről tudták felismerni, s a szörnyű tettről bizonyosságot szerezni. Ugyanezen időben Denikin délről támadt a Moszkvában székelő szovjet ellen. Leninek igen kritikus helyzetbe kerültek; már úgy látszott, hogy a siker a fehéreké lesz, midőn ezek elkövették azt a hibát, hogy a parasztokat, akiket Lenin minden kommunizmusa ellenére kisbirtokossá tett, mert köztük a nagybirtokokat felosztotta, újra zsellér sorsba jutatták, a birtokot tőlük elvették. Ez nagyon rossz vért szült, s a parasztok nagy tömegekben állottak a vörösök zászlója alá, ettől kezdve Denikin és Kolcsák ügye lehanyatlott. A vörösök győzelmesen nyomultak előre, s a szibériai vasútvonal új harcoknak lett tanúja. A vörösök folyton szorították a fehéreket és a cseheket kelet felé; a fehérek ügyét kritikussá tette az a körülmény, hogy a helyi szovjetek titkon a front mögött is működésbe léptek, s a visszavonulás útjába ezer akadályt gördítettek. 41