Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

mibe kerül is. Hiába indítja meg Kerenszki a csehek segélyével a zborói offenzívát, az hamar összeomlik. Az oroszok csapatostól jönnek vissza a frontról. Hiába minden. Kerenszki még női zászlóaljakat is szereltet föl. Megjelenik a színtéren Lenin, aki Németországon keresztül jött haza Svájcból, és társaival az államhatalmat akarják kezükbe ragadni. Jön az őszi kommunista forradalom. Kerenszki rövid harc után elmenekül Petrográdról. A női zászlóalj fedezte szökését. A földühödött kommunisták felosztották maguk között a női zászlóaljat mint hadizsákmányt. Megkezdődtek a fölkelések az egész országban. A kommunista fölkelés azonban a legtöbb helyen véres ellenállással találkozott. Ami a legszomorúbb, a hadifoglyok egy része akarva, nem akarva belekeveredett ezekbe a harcokba. Szibéria még nyugodt. Az események híre lassan terjedt el, de már halljuk, hogy a szibériai vonal mentén alakulnak a helyi szovjetek (tanácsok), s már Verchne Udinszkban is a levegőben volt a perevorot (politikai átalakulás). Mi nyáron nyugodtan éltünk, lesve, várva a szabadulást, mert a különbéke gondolata már nagyon hirdetett gondolat volt. A nyár minden különösebb változás nélkül telt el. Egyszer jött egy öreg orosz, magyarokat keresett. Hallotta, hogy magyarok is vannak a táborban. Igen örült, midőn megtalált bennünket, mert amint állította, ő is magyar. Apja ugyanis magyar volt, akit az oroszok 1849-ben a szabadságharc leverése után magukkal vittek, mert egy csomó magyart elhurcoltak, és ezek idővel, három évi vergődés után, a Bajkál-tó környékén telepedtek le. Hogy előbb nem jött, ez könnyen magyarázható. A Bajkál-tó környéke egy roppant erdőség. Napi járóföldre se lát az ember egy házat, vagy emberi élet nyomát. Valódi őserdők, ahol még alig volt ember nyoma. A hír is hónapok alatt jut egyik helyről a másikra. Nincs is itt értéke az erdőnek. Nyáron egész füstfelhők emelkednek az ég felé, égnek az erdők. Csak akkor történik intézkedés, ha valamelyik telep felé jár a tűz. Az egész intézkedés annyi, hogy az erdőkben, nagyobbára fenyvesek, a lehullott tűleveleket egy kissé elkotorják, hogy a talajon a tűz tovább ne fusson. Volt eset, midőn Verchne Udinszk körül körben égett a magaslatokon az erdő. Este csodásan szép látvány volt. Ősszel újra visszavittek Troickoszavszkba. Nagyon lehangoltan mentem vissza. Roppantul bántott a dolog. Azt hittük, hogy rövidesen hazamegyünk, pedig ha újra Troickoszavszkban leszünk, s befagy a Szelenga folyó, várhatunk újra májusig. Troickoszavszkban már nagyon érezhető volt a szovjet gondolkodás hatása. Az orosz őrségnél fegyelem lazulóban, az őrség legnagyobb része elment haza. Ott csak az maradt, aki más foglalkozást nem tudott kezdeni. Újságok nem jöttek, hanem csak a helyi nyomda adta a távirati jelentéseket. Úgyszólván teljesen el voltunk zárva a világtól. Pedig hogy vártuk 40