Udvardi Lázár: Emlékeim a hadifogságból 1914-1920 (Bajai Dolgozatok 10. Baja, 1996)

Magától adódó kérdés, ha valakinek 4 felesége is van, bizonyára sokan lesznek, akiknek egy se jut. Talán itt is vannak megcsontosodott agglegények? Érdeklődtem a dolog iránt; az asszonyt vásárolták. Elég drága, 1000 rubel vagy több is volt. Az asszonyt a szülők nézték ki a fiúnak. Kérdeztem az egyik szártot, hogy ő sohasem látja meg a feleségét lánykorában? Mosolyog, és magyarázza, hogy minden házon van kerítés, minden kerítésen van egy rés, ahol a választottját kilesheti. Közép-Ázsiában a mohamedánok nagyon ragaszkodtak a hagyományokhoz. Fátyol nélkül az utcán nem láthattunk nőket. Egyszer egy fogoly megemelte az egyik asszony fátylát, majdnem zendülés tört ki, meg akarták a foglyokat támadni, s az orosz őrségnek kellett fegyverbe állni. Egyik előkelőbb szártnak megbetegedett a felesége. Intelligensebb ember volt, a mi orvosaink elég jó hírnek örvendtek, elhívta a tábor egyik német orvosát. Fogadja a ház ura; elvezeti a hárem felé, de csak az ajtóig, az ajtónál kidugja kezét a beteg. Az orvos kijelenti, hogy így diagnózist nem csinálhat. „Sajnálom - volt a válasz -, akkor csak legyen a feleségem beteg." Mivel az asszonyt vették, s elég drágán, a szegénynek nem jutott asszony. Az orosz folyóiratok szerint éppen emiatt terjedt el a homosexualitás nagy mértékben. Nyilvánosházak férfiakkal, „bacsókkal", egész gyakori jelenség. Sok szerelmi költemények bacsókhoz intézve. Oroszul már elég tűrhetően megtanultam. Már hasznát is vettem. A postán az orosz hivatalnokok nem tudták a latin betűs csomagcímzéseket olvasni, ezért engem hívtak meg a küldemények jegyzékét vezetni. Kaptam érte egy minimális díjat. Ez volt az első keresetem a hadifogságban. Hamarosan vége lett a télnek, vagy helyesebben az esős évszaknak. Március elején már a szabadban lehetett napfurdőket venni. A viszonylag nyugodt élet nem tartott tovább. Híre járt, hogy bennünket hamarosan visszaküldenek a Sir-Darján túli táborba. Valóban, midőn a nagy melegek következtek, vissza is kellett mennünk. Kezdődött a nagy hőség; most már könnyebben viseltük el. Mentünk a SirDarjába fürödni. Most azonban új csapás jelentkezett, a rengeteg bolha. Testünk reggelre annyira tele volt piros foltokkal, mintha behintettek volna. Egy reggel csak a kabátomban megfogtam 40 db-ot. Egyszer egy vöröskeresztes nővér látogatott nálunk. Bement egy orosz tiszt kíséretében egy üres barakkba, amit pár nappal előbb hagyott el a legénység. El lehet képzelni a hatást. Az orosz tisztnek fehér nadrágja térdig egész fekete lett a bolhák óriási tömegétől. Szegény nővér is elszaladt mindjárt ruhát váltani. Kapóra jött a parancsnok hirdetése, hogy munkásokat keresnek Oroszország belsejébe. Rögtön jelentkeztem, velem egy páran a régiekből. Reméltem, hogy közelebb jutok haza, talán sikerül is valami módon hazajutni. Megtettük az utat visszafelé. Taskend, Orenburg, Penza. Mennyivel más kép. Ekkor láttam, 27