Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)

Előszó

diákjaival. Kirándulásokat szerveztek Dél-Bácskába. többször meglátogatták például Bácshadikfalva és Hadikföldje Bukovinából odatelepített székelyeit. Ezeket a kirándulásokat elősegítette, hogy a bajai intézet igazgatónőjét. Báli Mária Ildefonsát több társával együtt 1941 szeptemberétől a rend szabadkai iskolájába helyezték. A korszellemnek megfelelő hazafias nevelést szolgálták a nyári rendszeres, ún. „nemzeti munkaszolgálatok'’ is.

A zárda nevelői igazságosnak tekintették Magyarország Szovjetunió elleni háborúba lépését is, elsősorban azért, mert benne a vallásra legfőbb vészéi)! jelentő ateista hatalmat látták. A vallásos nevelés szempontjából minden tanév elejének egyik legfontosabb eseménye volt Baján a szomszédos zarándokhelyre, Máriakönnyére való látogatás. 1941. szeptember 24-én ez a zarándoklat a korábbiaktól eltérő célt kapott: „Ma Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén az egész intézet ifjúsága kirándult Máriakönnyére és ott közösen imádkoztunk a békéért, a kommunizmus legyőzéséért.” A Szovjetunió elleni harc megítélésében a hazafias nevelés érvei is szerepet kaptak: „Nemzeti szempontból a legerősebb nevelő hatást az Oroszországból hazatért honvédeink fogadtatása és az oda indulók búcsúztatása gyakorolt reánk.” - írták az 1941/42. évi évkönyvben. A szociális nevelés terén legértékesebbnek tekintett jótékonykodás is meghatározott célt hordozott. A Diákkaptár 608 pengője, a jótékony célú színielőadások, hangversenyek bevételeinek zöme is a frontra került. Imakönyvek, szentképek, rózsafüzérek mellett cigarettát, ruhaféléket, élelmiszert is küldtek a fronton harcoló katonáknak.

Az igazságosnak vélt háború melletti propagandánál azonban mindvégig nagyobb hangsúlyt kapott - persze keresztényi alapokon - a békéért való kiállás. Már az első „háborús”, tehát az 1941/42-es tanévben megjelentetett, a tanulóifjúságnál szélesebb közönségnek szóló évkönyv bevezetője is a békéért könyörög: „Tartsd meg, éltesd, hogy a földgömb homlokáról leomoljék a töviskoszorú, hogy az ágyúkból ekevasat öntsenek és a bombák árán boldogságot hintsenek szét a föld vezetői.” Ez a békéért imádkozó hang a háború befejezése felé közeledve mind erősebbé vált, háttérbe szorítva a háború igazságosságát hangoztató szólamokat. A korabeli hivatalos retorikától eltérő az is, hogy az imént idézett bevezetőben a szerző, dr. Mojzes Ferenc hittantanár nem XII. Piusra, hanem elődjére, a „Mit Brennender Sorge” kezdetű, nácizmust is elutasító enciklikát kiadó XI. Piusra hivatkozott. Az egyházakat jelentős mértékben korlátozó „újpogány” Németország - ha a Szovjetuniónál kisebb mértékben is - szintén ellenérzéseket keltett a Miasszonyunk rendi apácákban. A zárda meglévő krónikáinak tanúsága szerint aggodalommal figyelték az egyházak és szerzetesrendek működését korlátozó nemzeti-szocialista lépéseket, felháborodva értesültek a „szomszéd ország [Ausztria] szerzetesnőinek rossz helyzetéről.” A vallásos szemléletű nevelés mellett ezek az események is szerepet játszottak abban, hogy a náci ideológia nem juthatott el a zárdaiskola falai közé.

Egyre inkább a nevelés fő céljává kezdett válni az a gondolat, hogy fel kell készíteni az ifjúságot a háborút követő évekre, a katolicizmus eszméire építve távol tartani mind a fasiszta, mind pedig a kommunista ideológiától. Jól tükrözi ezt a dunántúli tankerülethez tartozó iskolák 1943/44-es tanévet lezáró értekezletén - amelyen a bajai iskola képviselői is jelen voltak - elhangzott egyik felszólalás: „Valii