Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)
Előszó
lás, haza, család hármas gondolatkörébe kell állítani az ifjúság nevelését. A magyar fiatalság legyen az új keresztény Európa zászlóhordozója. Harcolni fog nem a vörös, nem a barna, hanem a fehér Európáért, amely nem a terror, nem a faj, nem a pénz, nem a hatalom bálványát imádja, hanem amely világnézetének alapjául Krisztus tanítását veszi.” Ez az 1943/44-es tanév az első, amelyben a háborús események hatásait már közvetlenül érezték a tanítás menetében is. A tanév első felében még csak a légvédelmi célból készült 100 méter hosszú futóárok és pince-óvóhely figyelmeztetett a front közeledtére. Az 1944-es esztendőről azonban már elmondható, hogy az intézet hetvenötéves történetének legviharosabb éve volt. Az év elején még csak a sűrűsödő légiriadók miatt kellett mind gyakrabban hazaküldeni a tanulókat, de 1944 márciusa már tragikus következményekkel járt az ország és a leánynevelő intézet számára is. Magyarország német megszállása után március 31-én a zárda nevelői a rádióból értesültek arról, hogy a VKM rendeletére az ország minden iskolájában be kell szüntetni a tanítást, és a bizonyítványokat haladéktalanul ki kell osztani. Áprilisban gyors ütemben folyt az év végi bizonyítványok kiadása, s megtartották az előrehozott képesítő vizsgákat is. Több mint ezer tanuló iskolaévének lezárása, a dokumentumok elkészítése rengeteg munkát adott, de április 26-án már elégedetten jegyezhették a Krónikába: „minden gyerek oklevélhez jutott.” Az elnéptelenedett iskolában már csak a rend 51 apácája tartózkodott, a nővérek mégsem maradtak munka nélkül. A családlátogatások során igyekeztek figyelemmel kísérni otthon is a tanulók tevékenységét, érdeklődtek elfoglaltságuk, tanulmányaik iránt. Május elején Bács-Bodrog vármegye térképészeti és kataszteri hivatala számára ürítettek ki tantermeket. A hatóságok tervbe vették egy 500 ágyas katonai kórház berendezését is, ez azonban lehetetlenné tette volna a tanév szeptemberi beindítását, ezért a nővérek minden lehetőséget megragadtak, hogy az épületnek legalább egy részét megmentsék a tanításnak. Többször jártak ez ügyben a városházán, s kérték a júniusban beiktatott új főispán, Endrey Béla közbenjárását is. A tárgyalások eredményeképpen sikerült elérni, hogy a katonaság elállt eredeti szándékától, s csupán egy 200 ágyas kórház berendezését kezdte meg. Ennek köszönhető - miután augusztus 15-én megjelent a VKM-rendelet az iskolaév rendes időben való megkezdéséről -, hogy egyáltalán szó lehetett a tanítás megszervezéséről a bajai iskolák igazgatóinak augusztus 19-én tartott értekezletén. „Ami intézetünkben fog tanítani rajtunk khül a kereskedelmi nőiskola és a polgári leányiskola. Ezek mindegyikének átadunk 2-2 termet, ahol ők is úgy, mint mi, délelőtt, délután felváltva taníthatnak. Ó bár a jó Isten oda segítene bennünket, hogy tényleg elkezdhessük a tanítást.” A gyorsan közeledő front s az egyre fokozódó légiveszély ellenére szeptember 10-én a szokásos Veni Sancte-vel megnyitották az 1944/45-ös iskolaévet. A háborús körülményekhez igazodott a tanítás rendje is. Az osztályok heti óraszámát lecsökkentették, s háromnaponként, egymást váltó csoportokban jártak a légiveszély miatt reggel 7- től negyed 10-ig, majd délután 2-től fél 7-ig iskolába. De bármekkora erőfeszítéssel is próbálták az oktatás folyamatosságát fenntartani, a tanítás egyre inkább lehetet-12
