Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)
Előszó
nemzeti életéért folytat, de része az emberiség általános nagy küzdelmének is a szociális kiegyenlítődésért a nemzet belső életében. E kettős küzdelemnek egyetlen célja van, a nagy magyar egység, amelyet csak a szociális igazságosság és szeretetben összeforrt magyar lélek tud megteremteni;’ A nevelési célok elérését, kiteljesedését szolgálták az intézetben működő ifjúsági egyesületek is. A zárdaiskola legrégebben működő és éppen ezért a legnagyobb hagyománnyal rendelkező egyesülete a Lcányiíjúsági Mária-Kongregáció volt. Legfőbb feladatának az öntudatos hitéletre nevelést tekintette. Élén a prézes - a mindenkori hittanár - és a kongregáció igazgatónője, egy vezetésével megbízott szerzetesnővér állt, tisztikarának többi tagja pedig diák volt. A kongregációnak kültagjai is lehettek: végzett növendékek, kereskedelmi iskolások. Az önképzőkör két tagozatból állt. Az alsó tagozatban - az „Árpádházi Boldog Margit Önképzőkörben” - a tanítónőképző I-III. osztályos növendékei tevékenykedtek, célját az „esztétikai ízlés kifejlesztésében” határozták meg. A felső tagozat - „Prohászka Ottokár Önképzőkör” - IV.-V. éves tanulói pedig a tagozat feladatát a „nevelői lelkűiét, szociális érzék ápolásában” látták. A „Szilágyi Erzsébet Sportkörnek” miniszteri rendeletre minden képzős tagja volt, a sportköri délutánok heti 2 órában a testnevelési órák kiegészítését szolgálták. A tanulók gazdasági egyesületét Diákkaptámak hívták, s gyűjtőmunkájuk eredményeképpen a bankbetét összege gyakran meghaladta az 5000 pengőt. Ez fedezte többek között a diákok karitatív munkájának költségeit is. Az eleven és sokoldalú egyesületi tevékenység sem tudta azonban elvonni a tanulók figyelmét arról, ami az intézet falain kívül történt. Az első bécsi döntés alapján 1938-ban visszacsatolt Felvidék ünneplésére már a közeledő háború árnyéka vetődött. Nem csoda, hogy szinte észrevétlenül jelent meg - az évkönyvek is szűkszavúan emlékeznek meg róla - egy újabb iskolatípus az intézményben: a líceum. A háborús időszak iskolára gyakorolt hatásáról - egyéb források hiányában - elsősorban az évkönyvek és a zárda fennmaradt krónikái vallanak. E dokumentumok alapján is megállapítható, hogy a nevelés szellemére, az intézmény légkörére erősen rányomta bélyegét a korszak háborús propagandája. Ugyanakkor az is kitapintható, hogy a zárt katolikus nevelés következtében a hivatalos politikához képest hangsúlybéli eltérések is találhatók a világháború megítélését illetően. E különbségek a szövetséges antifasiszta erők előretörésével csak fokozódtak, de sohasem tértek el lényegesen a katolikus egyház hivatalos álláspontjától. A keresztény egyház különbséget tett egyházjogi szempontból igazságos és igazságtalan - területrabló - háború között, tehát igazságosnak tekintette a területi revíziókat is. Baján, s így természetesen a zárdaiskolában is érthető módon Észak-Erdély mellett elsősorban a Délvidék visszacsatolása okozott nagy örömet, hiszen mint írják: „Bácska vármegyénk ismét egész lett, az intézetet fenntartó Szerzetestársulat visszakapta Bácskában fennálló intézményeit: Isten kegyelméből hazatért 22 szerzetesház az iskolákkal, körülbelül 142 tanerő, 9 400 tanuló. Intézetünk hivatása kiszélesedett.” Az iskola éppen ezért minden eszközt megragadott, hogy a hazafias nevelés érdekében a revíziós eredményeket felhasználja. A diákok rendszeresen leveleztek többek között az erdélyi Kézdialmás, Csíkmindszent, Firtosmartonos, Kovászna, Szárazajta 10
