Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Solymos Ede: Mészáros Lázár Angliában
SOLYMOS EDE Mészáros Lázár Angliában Rendhagyó módon kezdem tudományos ülésünk előadássorozatát: Mészáros Lázár életének utolsó szakaszáról beszélek, ám ez az utolsó szakasz indokolja mai összejövetelünket és a holnaputáni ünnepséget is. A szabadságharc bukása után Mészáros Lázár is emigrációba kényszerült. 1849. augusztus 14-én érkezett Törökországba. Teljes biztonságot azonban csak azok élvezhettek, akik áttértek a mohamedán vallásra, míg a többiek ki voltak téve annak, hogy egy esetleges politikai változás — vagy külső nyomás — esetén kiadják őket Ausztriának. Ezért úgy döntöttek, hogy tovább mennek nyugat felé. 1851 májusában indultak Angliába. Southampton kikötőjében a város polgármestere köszöntötte a menekülteket, amit Mészáros Lázár köszönt meg. Az egykorú híradás szerint meglepetést keltett, hogy milyen szépen beszél angolul, bár ő szokott szerénységével nem volt megelégedve angol tudásával. Önéletrajzából tudjuk, hogy már gyermekkorában megtanult szerbül és németül. Az akkori Baján ez elég természetes volt, hisz a háromnyelvű városban a gyerekek az utcán is megtanulták egymás nyelvét. A kis Lázár pedig még Katymáron és Szabadkán is gyermekeskedett, s anyai ágon bunyevác volt, így elég alkalma lehetett e három nyelvet hallani és gyakorolni. Az iskolában — bár nem szerette — elsajátította a latint, katona korában az olaszt, franciát, angolt is. De térjünk vissza Angliába. A szakállas, atillás és alföldi pörge kalapot viselő tábornok nem fogad el megkülönböztetett bánásmódot, a felajánlott szállodát sem, csak azt, amit a többi száműzött társa kap. A polgároknál helyezik el őket, s napi egy shilling segélyt folyósítanak számukra. Mészáros rövidesen Londonba utazott, ahol egy Mayer nevű magyar szűcsárukereskedő fogadta házába. Kapcsolatuk éveken át tartott, Mayer közvetített az emigránsok és az otthon maradott családok között, az ő nevére érkeztek a hazai küldemények, s ha úgy hozta a sors, anyagilag is támogatta őket. Rövid párizsi tartózkodás után az Angliához tartozó Jersey szigetére ment, ahol az olcsó élet miatt sok magyar telepedett le. 1852 februárjában már innét írt unkahúgának, Szucsits Amáliának, akivel a következő években is sűrűn levelezett, s ezekből ismerjük leginkább életét. Jersey-n különösebb elfoglaltsága nem volt, olvasott, kertet művelt — egyik levelében megköszöni a küldött dohánymagot —, leveleket írt, olvasott, sétált, és esténként kártyázott. Ebben az időben különböző helyekről származó segélyekből élt, s ezt nyilván nem tartotta megoldásnak. Egyik levelében arról panaszkodik, hogy az angol felsőház lordjai sértő kijelentéseket tesznek a menekültekre, ezért elhatározta, hogy Amerikába megy. Azt tervezi, hogy 7
