Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Solymos Ede: Mészáros Lázár Angliában
birtokot vesz, zöldséget és gyümölcsöt termeszt, de ha ez nem sikerül, hat nyelven vállal tanítást, és állat- meg emberorvoslást. Ezer facsemetét vett Franciaországban. 1853-ban még megtekintette a londoni világkiállítást, aztán hajóra szállt. New York közelében vásárolt birtokát tűzvész, nagy esőzések, majd szárazság tette tönkre, házitanító lett, s végül elfogadta Puky Miklós meghívását, hogy költözzön hozzá Svájcba, s együtt töltik öreg napjaikat. 1858 októberében indult vissza Európába. Tervezgeti, hogy zsebében az amerikai állampolgárságát bizonyító irattal, Magyarországra is ellátogat majd, hisz így a korábban kiszabott halálos ítéletet nem hajthatják már végre. Kegyelmet nem kért, mert akkor elveit tagadta volna meg, másrészt ő jogilag már halott, hogyan kérje feltámasztását? Ilyen gondolatokkal érkezett meg október 25-én Liverpool kikötőjébe. Két napot Szabó Imrénél töltött, s mint az írja később Mészáros Antalnak: „... már nagyon elgyengülve érkezett Liverpoolba... onnét azonban még tűrhető állapotban folytatá útját Eywood felé... azon úri lakban a legnagyobb figyelemmel volt körülvéve... ’u Eywoodban gr. Teleky Sándoréknál, illetve az asszony édesanyjánál, lady Langdale-nél vendégeskedett. Innét írt néhány levelet. Október 28-án Vukovics Sebőnek: „... Angliába megérkeztem, hanem egyszerre megbetegedtem. Hidegleléssel bajlódom, meddig fog tartani? nem tudom... hideglelésem mellett még kelésekkel is tele lévén, minden mozgás fájdalmat okoz... ”1 2 Október 30. vagy 31-én újra ír: „... valamicskével jobban vagyok ugyan, de gyönge, fejem kábult... november első hetében, vagyis jövő hét csütörtökön, de legfölebb szombaton innét, vagyis inkább Kingstonból oly formán indulandok el, hogy délután s így nappal étkezhessem Londoba... ”3 Az utazásból azonban már nem lett semmi. November 4-én lady Langdale aggasztólag írt a beteg helyzetéről, s november 11-én még rosszabb hír érkezett, mire Vukovics Eywoodba ment. Rónay Jácintot is hívták, de ő nem mehetett. Mellette volt azonban Czecz János tábornok, s egy Gazsi nevű közhuszár. Czecz november 8-án azt írta Szabó Imre ezredesnek: „Szegény Mészáros barátunk állapota két nap óta annyira megváltozott, hogy szintannyi chance van hosszas és szorgalmas orvoslás és ápolás után megint lábravergődni, mintegy váratlan krízisben kimúlnia az élők sorából. Dr. Blumberg maga elég becsületes volt nekünk tegnap megmondani, hogyha még két nap pirulái folytán a jelen kritikus állapot nem változnék, úgy okvetlen más doktorhoz kellene fordulni, ki mindennap láthassa és adhasson tanácsot. Ereje mindinkább fogy betegünknek, s az örökös álmatlanság megöli; elméje is zavart olykor-olykor.” November 16-án ezt írja: „Az orvos épen most ment el — minden reményről le kell mondanunk, — kedves öreg barátunk élhet talán még 24 óráig, de aligha tovább, sőt valószínű, hogy egyik percről a másikra behunyja fáradt szemeit... Szegény öreg, ha egy pár órányi félrebeszélés után magához jön, szintúgy nem látszik tudni állapotáról, s olykor-olykor szokott módjában még tréfál is... U.i. Négy órakor [a posta indulásakor SE] semmi változás, — az agonie folytatódik.”4 Szabó Imre Mészáros Antalnak Bajára, 1858. november 18-án írott leveléből: „... értesítem, hogy... Mészáros Lázár... e hó 16-án délután 5-kor, Eywoodban, 1 Szokoly Viktor: Mészáros Lázár külföldi levelei és életirata. Pest, 1867. 157— 158. 2 U.O. 145-146. 3 U.O. 146. 4 U.O. 146. 8
