Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)

Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)

van, s így kénytelenek voltak megtenni az előkészületeket a Lánchíd járhatatlanná tételére. Ezért ha a feldunai hadsereg a Duna alsó vidéke felé venné útját, Mészáros már utasította Wehle utász századost, hogy ne szedesse fel a paksi hidat; ha pedig ez már megtörtént volna, úgy úsztassa le azt Bajára; tehát a feldunai hadsereg parancsnoksága számítson arra, hogy vagy Paksnál, vagy Bajánál hidat talál.8

Július 7-én Kossuth leutazott Ceglédre, s ott „Perczellel ismét a legszorosabb barátságba lépett, s befolyása alatt állott”. Kossuth és Perczel is értesült arról, hogy Görgey seregére egyhamar nem lehet számítani. Wysocki ezért azt javasolta Kossuthnak, hogy az ő hadtestét se indítsák el dél felé, hanem inkább Perczel hadtestével együtt küldjék a Tiszántúlra az orosz erők ellen. Kossuth (valószínűleg Perczeltől is támogatva) erre kapva kapott az ötleten, s úgy döntött, hogy az így egyesítendő két hadtest fővezérévé Perczelt nevezi ki; döntéséről pedig levélben értesítette a minisztériumot és a Mészáros — Dembinski kettőst.

Kossuth döntése őszinte felháborodást keltett mind a miniszterekben, mind Mészárosban. „Kossuthnak — mondta Mészáros — mindig az a szenvedélye van, hogy engem kompromittáljon". Maga Dembinski is morgott a döntés miatt. Szemére miniszterelnök összehívta a minisztertanácsot, s a fővezérek jelenlétében tanácskozta meg az előállt új helyzetet. A minisztertanács után mind Dembinski, mind Mészáros, mind Szemere saját kezű levélben tudatták véleményüket Kossuthtal. Dembinski úgy vélte, hogy ez a haditerv mindenütt csak sikertelenséget okozhat; ha ugyanis Jellacicot nem sikerül megverni, sőt, esetleg ő győz, felmentheti Temesvárat, s bármikor összeköttetésbe léphet az orosz főerőkkel. Ezért legjobb lenne Perczel tartalék hadtestét is Szegeden át gyors menetekben Arad felé, Wysockit pedig Vetter segítségére küldeni. Mészáros ezt azzal egészítette ki, hogy az oroszok a Bánság felé előnyomulva szükségképpen veszítenének erejükből, s Vetter győzelme esetén egy győztes magyar hadsereggel kerülnének szembe. Szemere ehhez még hozzátette, hogy bármennyire jó lenne is az oroszok megveretése „de ha ellenkezőképpen ütne ki, akkor a Jellacic semmivé tétele, a Bánát-Bács kitisztítása annak idejében meg nem történhetvén, a terv alapföltétele, lényege rontatnék meg .

Kossuth a minisztérium és a fővezérek véleményét véve, haditanácsra hívta össze a Cegléden található tábornokokat; Perczelt, Lenkey Jánost, Dessewffy Arisztidet és Józef Wysockit. A haditanács úgy döntött, hogy mivel Vetter déli hadserege Wysocki hadteste nélkül is kiegyenlíti Jellacic haderejét; s mivel Wysocki leküldésének előfeltétele az lett volna, hogy Görgey feldunai hadserege fedezze a Duna-Tisza közét, s ez nem következett be; ezért tehát félreteszik Mészáros és Dembinski rendeletéit, s Perczel tartalékhadtestét és Wysocki hadtestét együttesen a Tiszántúlra vetik, s ezáltal kísérlik meg feltartani az oroszok előnyomulását. Jó esetben ez a hadsereg megverheti a tiszántúli orosz erőket; rosszabb esetben

8 Mészáros júl. 5-i utasítása Wysockihoz, MÓL Wysocki-ir. d. sz. — Kossuth utasítását Mészároshoz ld. KLÓM XV. 679.; Mészáros válaszát Id. MOL OHB 1849: 8966.; Júl. 7 — 8-i rendeletéi Görgeyhez: Klapka i.m. 173— 174. Újabb utazását emlékiratában júl. 4-re teszi; de júl. 8-án Kossuthnak írott leveléből kitűnik, hogy összesen kétszer kísérelte meg a Komáromba való bejutást, s aznap írott rendeletéből tudjuk, hogy júl 2. után ez júl. 7-én történt. Mészáros i.m. II. 285.; v.ö. Klapka i.m. 174. és HL 48—49. 36/456.

62