Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)
pedig akadálytalanul levonulhat Arad felé, s összeköttetésben maradhat az erdélyi hadsereggel is. A haditervet tudató levelében Kossuth szemrehányást tett Mészárosnak is, mondván, hogy „a koncentráció nem effektuáltatott, mert a fővezér nem ment fel annak idejében azt személyesen effektuálni”. Kossuth többek között azzal indokolta a haditerv megváltoztatását, miszerint, ha Wysocki hadteste anélkül vonulna le, hogy Görgey hadserege a helyébe lépne; ezáltal az orosz főseregnek szabad választásán múlik, hogy Görgey hadseregét vágja el, Bemet semmisíti meg, vagy pedig követi Wysockit dél felé, s ezáltal nem hagy időt Jellacic megvetésére. A minisztérium és a fővezéri kettős még aznap, július 8-án megkapta Kossuth újabb levelét. A levél mind a minisztereket, mind Mészárosékat meglepte és felháborította. Mészáros hosszú, saját kezű levélben közölte Kossuthtal a megváltoztatott haditervvel szembeni kifogásait. Érvelése szerint megeshet, hogy sem az oroszokat nem sikerül megverni, sem Jellacicot; ha Jellacic legyőzi Vettert, veszélyeztetheti Szegedet, felmentheti Temesvárt, s ezzel odalesz a magyar hadsereg hadműveleti bázisa. Közölte, hogy a hírek szerint Nagysándor tábornok I. hadteste július 9-én Gödöllőn lehet, sőt, állítólag a másik két hadtest is megérkezik; s mivel ő, Mészáros, nem ismeri Perczel és Wysocki haderejének összegét, és arcvonalának kiterjedését, még utasítást sem tud adni a feldunai hadsereg hadtesteinek a hovavonulásra. Kemény szavakkal utasította vissza Kossuth szemrehányásait, mondván, hogy a hazaszeretetnek is vannak határai, s hogy Kossuth szemrehányásai már csak azért is alaptalanok, mert ő nem akart fővezér lenni, s csak Kossuth azon ígéretére vállalta el ezt a tisztet, hogy a kormányzó nem fog beleavatkozni a hadműveletek irányításába. „Végre nem tudom főhadiszállásommal hol sereget keresni, s eképp eljött az idő, hogy Kormányzó úr az egy oldala melletti haditanáccsal az ország hadi dolgait vezesse, mely tanácshoz, reményiem, hogy csekély személyemet nem sorozandja”. Dembinski arra figyelmeztette Kossuthot, hogy Jellacic Eszéken keresztül bármikor jelentős erősítéseket kaphat, s így már csak ezért is szükség van Wysocki hadtestére a Délvidéken. Szemere pedig figyelmeztette a kormányzót eljárásának a miniszteriális kormányzattal való ellentétére. Július 9-én Kossuth a fenti leveleket véve hosszú levélben igyekezett meggyőzni Mészárost és Dembinskit arról, hogy ő nem változtatta meg a haditervet, csupán a körülményekhez igazította azt. Közölte azt is, hogy az oroszok kiürítették a Tiszántúlt. Kossuth szerint az eredeti haditerv célja az volt, hogy a Tisza-vidéket ne adják fel harc nélkül az oroszoknak. Ugyanezen a napon — persze Mészáros tudta nélkül — felajánlotta a fővezérséget Bem tábornoknak. Július 9-én a kormány és a fővezérség végleg elhagyta Budapestet. Azonban még a távozás előtt ellentmondásos hírek érkeztek Komáromból és a feldunai hadseregről. Palkovics Károly esztergomi kormánybiztos arról küldött jelentést, hogy az előző napon állítólag egy parlamenter járt volna Komáromban, s egyezkedést ajánlott Görgeynek. Görgey ugyan nem akart egyezkedni, de az általa összehívott tanácskozáson olyan hangok hallatszottak, hogy a kormányt fel kellene koncolni. A levél vétele után Csány László közlekedésügyi miniszter írt Kossuthnak, s úgy vélte, itt az ideje, hogy Kossuth — saját július 1-jei javaslatának megfelelően — 63
