Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Urbán Aladár: Mészáros Lázár a Batthyány-kormányban
ellen, de nem hibáztam hazám java ellen, melynek javát az összes birodaloméval egynek tartom, mivel egy a fejedelmünk.” (Vagyis a védelmi intézkedések — amelyhez megbízható új parancsnokokra volt szükség — az ország érdekét, vagyis a király érdekét, és így a Birodalom érdekét is szolgálják.) A levél a továbbiakban rámutatott, hogy az osztrák hadügyminisztérium egyes osztályai változatlanul küldik utasításaikat a magyarországi főparancsnokságoknak, amit — ha ő el is tűrné — sem a hazai törvényhozás, sem a közvélemény nem viselné el. Megérti a hadsereg egységének megőrzésére irányuló törekvéseket, de hogy a jelen helyzet mit kíván meg a hadsereg egysége tekintetéből, ezt mérlegelni nem az ő tiszte. O eleget tesz — fejezte be érvelését Mészáros — a törvényben megszabott feladatának, s hatásköre az uralkodótól és István főherceg királyi helytartótól függ „és másnak alárendelve nincsen... ”23 A hatásköri viták természetesen folytatódtak, s főleg a már említett ún. „birodalmi intézmények” miatt voltak igen gyakoriak. A rendelkezésre álló terjedelem nem teszi lehetővé ezek ismertetését. Csak azt szeretnénk még megemlíteni, hogy a fenti igazoló jelentés eredetijét a Bécsbe menekült nádor levéltárát 1848 decemberében átvizsgáló bizottság megtalálta. Mészárosnak ez nagy elégtételül szolgált, mert — mint írja — a kormány és a képviselőház meggyőződhettek arról, „hogy becsületes ember vagyok”.24 Egyébként a szakmai szempontokon kívül Mészárosnak is voltak politikai megfontolásai, nevezetesen az az aggály, hogy egy olyan újoncozási törvényt, amely nem a sorezredeket tölti fel, Bécsben a leghatározottabban elutasítanák, s azt a király nem hagyná jóvá. Mészáros azon a véleményen volt, hogy a katonaságot „azonnal egészen magyar rámába tenni nem tanácsos”, hanem azt lassan kell ahhoz szoktatni, hogy idővel az alkotmány támasza lehessen.25 A Batthyány-kormány időszakának legtöbb izgalmat kiváltó országgyűlési vitája Mészáros Lázár újoncozási törvényjavaslatával kapcsolatos. A részletek taglalása nélkül elmondhatjuk, hogy az 1848. július 20-án benyújtott javaslat bár szakmailag kifogástalan, az adott helyzetben — a hadsereggel szembeni bizalmatlanság miatt — politikailag elfogadhatatlan volt. Ez a magyarázata annak, hogy a kormánypárti házbizottság nem fogadta azt el, hanem lényeges módosítással ajánlotta azt a Háznak, mivel az újoncoknak a sorezredekhez való beosztása mind az országgyűlés többségének, mind a közvéleménynek elfogadhatatlan volt.26 Az újoncozási törvény vitája augusztus 16-án kezdődött. Mészáros annyira meg volt győződve igazáról, hogy nem fogadta el a „középponti választmány” (ma úgy mondanánk: a Ház illetékes bizottsága) módosító indítványait, hanem kiállt a maga eredeti javaslata mellett. Az élénk vitában a többség a nemzeti haderő szervezésének szükségességét hangsúlyozta, de három napig a vita nem dőlt el. Augusztus 19-én azután Kossuth, aki korábban saját lapjában, a Kossuth Hírlapjában maga is a teljesen „magyar lábra” állított haderő mellett szállt síkra, kompromisszumot javasolt: a kiállított újoncokból először a magyarországi sorezredek 3. zászlóaljait egészítsék ki, a többiekből pedig honvédzászlóaljakat szervezzenek. A Ház ezzel egyetértett, de a többség akaratát tudomásul vevő Mészárosnak az utolsó pillanatban sikerült még 23 Uo. 1848: 1160. 24 Mészáros Lázár Emlékiratai 1. 83 — 84. 25 Mészáros Lázár Emlékiratai 1. 110—111. 26 Az ereded és az átdolgozott törvényjavaslatot Id. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János. Bp„ 1954. 561 — 564. 29
