Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Urbán Aladár: Mészáros Lázár a Batthyány-kormányban
azt elérnie, hogy a sorezredekhez kerülő újoncokból ezredenként a gyalogságnál további 2 — 2 századot, a lovasságnál (huszároknál) 1 — 1 osztályt szervezzenek mint tartalékot.27 A vita tehát kompromisszummal végződött, amelynek lehetőségét — saját korábbi nézetétől visszalépve — Kossuth segítette. Az események azonban nem használtak Mészáros népszerűségének, főleg amiatt, hogy kezdetben olyan határozottan ragaszkodott előterjesztéséhez. Mindehhez járult a választási kudarca után visszahúzódott, de most ismét aktivizálódó Petőfi Sándor is a Lenkey százada c. költeményével. Mint ismeretes, a Galiciában állomásozó Württemberg huszárezred egy százada Lenkey János kapitány vezetésével május végén érkezett meg magyar területre. A minisztertanács június 3-án Mészáros előterjesztésére amnesztiára ajánlotta a századot, amely egyébként a lázadás és szökés miatt súlyos büntetést várhatott, de legalábbis azt, hogy az egységet feloszlatják. A század „büntetése” az volt, hogy a délvidéki szerb lázadók ellen vezényelték, s augusztus elejétől már tábori szolgálatot láttak el. Igaz, a honvédelmi miniszter a nyilvánosság előtt elmarasztalóan szólt a katonai fegyelem súlyos megsértéséről, de a kabinetülésen maga is a kegyelmezés mellett volt, és semmiféle retorziót nem alkalmazott a századdal hazatért két tiszttel szemben sem. A huszárokkal szimpatizáló költeménynek június-júliusban lehetett volna befolyása a közvéleményre, erre azonban nem volt szükség, mert megérkezésük hírére — nem ismerve a minisztertanács határozatát — a hatóságok támogató, kegyelmet kérő feliratokkal árasztották el a kormányt. A Máramarosból a táborba vonuló századot mindenütt lelkesen köszöntötték, s erről a lapok rendre beszámoltak. A Lenkey százada tehát nem a hazatérők védelmében íródott — vagy ha igen, közlése annak idején elmaradt. Az a tény azonban, hogy a költemény a Nép Barátja c. hetilap augusztus 20-i számában jelent meg, világosan mutatja, hogy Petőfi (és a lap szerkesztője) az újoncozási törvény kapcsán kívánták emlékeztetni a közvéleményt a honvédelmi miniszter merev, az osztrák katonai szabályzathoz ragaszkodó magatartására.28 Az újoncozási törvény parlamenti vitájának egyébként volt még egy, nemcsak a hadügyminisztert, hanem Batthyány miniszterelnököt is érintő izgalmas jelenete. Ez a legerősebb bácskai szerb tábor, Szenttamás augusztus 19-i (második) sikertelen ostromával függött össze. A várható támadás közelségét mindenki sejtette, s a kudarc igen éles visszhangot váltott ki a főváros közvéleményében és a képviselők között. Ennek adott hangot augusztus 21-én Perczel Mór a képviselőházban, amikor árulással vádolta — nem is alaptalanul — a bácskai magyar sereg nyugdíjból visszahívott főparancsnokát, Bechtold altábornagyot. Mészáros igen kényelmetlen helyzetbe került, hiszen törvényjavaslatának vitája előtt szemleutat tett a déli táborokban, s visszatérve a látottakról megelégedéssel nyilatkozott. Részleteiben még meg nem vitatott újoncozási javaslata pedig ehhez, az árulóknak bélyegzett tisztek által vezetett hadsereghez kívánta beosztani az újoncok egy részét. Érthető, hogy 27 Kossuth hozzászólása: KLÖM XII. 755 — 761. A te. elfogadott szövege: Az 1848/49. évi országgyűlés. 571—573. — Az országgyűlési vita jegyzőkönyve: uo. 194—197. — A vitáról: Mészáros Lázár Emlékiratai I. 111 — 113, 143 —147. 28 A Széchenyi elnökletével tartott minisztertanácsra ld. Széchenyi István: Napló. 1260. — A költemény publikálására ld. Petőfi 1848 augusztusában. Urbán Aladár: A nagy év sodrában. Tanulmányok 1848-ról. Bp., 1981.322-357. 30
