Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
helyére a második világháborút követő években. A Garára, Csátaljára, Vaskútra és Bácsbokodra telepített bukovinai székelyektől számos tárgyat hozott be : teljes női öltözetet, szokmányt, bőrmellest, hosszúködmönt, festett kelengyeládát.135 Lükő Gábor a Baján eltöltött évek alatt jelentős mennyiségű népzenei anyagot is gyűjtött elsősorban a cigányoktól. A hanganyag sajnos nincs lejegyezve, de a felvételek a múzeumban megtalálhatók. Behozta egy bajai üstfoltozó cigány eszközkészletét is, mellyel a cigányság tárgyi kultúrájának megőrzéséhez is hozzájárult.136 A múzeum készülő állandó kiállításához, a német nemzetiséget bemutató anyaghoz Nemesnádudvarról származó textíliákat, viseletdarabokat és egy teljes női öltözetet gyűjtött.137 Lükő Gábort tárgygyűjtéseiben a művészien díszített, a magyar népi kultúra klasszikus hagyományait őrző darabjainak a felkutatása vezérelte, hogy kiérlelt, egységesnek tekinthető kutatói nézőpontjába, a népi kultúráról kialakított felfogásába ezeket szervesen beépíthesse. Ezt későbbi, feldolgozó munkája során meg is tette, jóllehet nem a bajai, hanem a kiskunsági anyagra alapozva, de a vidékünkön szerzett ismereteit és néhány innen származó tárgyat is felhasználva.138 Szándékában állt a Baja környéki népművészet feldolgozása, azonban Kiskunfélegyházára történt áthelyezése ebben megakadályozta. Nem tartozik a szorosan vett gyűjtemény ismertetéshez a vidékre vonatkozó néprajzi irodalom felsorolása, ezek közül azonban egyet mégis említeni kell, mert közvetve szorosan kapcsolódik az anyagi kultúra helyi vonatkozásaihoz. 1960-ban Kresz Mária néprajzkutató az akkor még néprajz szakos egyetemi hallgató István Erzsébettel Baján járt a helyi fazekasság felkutatásának érdekében. István Erzsébet a továbbiakban, 1961-ben, egyedül folytatta gyűjtését a témában, és nem sokkal azután publikálta eredményeit.139 így a kutatás számára addig ismeretlen bajai mesterségnek a termékei az alapanyag és a stílus vizsgálatának alapján meghatározhatóvá váltak. István Erzsébet a még élő fazekasoktól közvetlenül szerzett gyűjtési anyagát a céh jegyzőkönyveiből származó adatokkal egészítette ki, ezáltal a mesterség életét a XVIII. század végéig vissza tudta követni. Az 1959-ben elhunyt Rácz István fazekasmester feljegyzéseit a bajai múzeum adattára is őrzi másolatban, István Erzsébet gyűjtéséből.110 Jelentősebb kutatómunkát folytatott még a múzeum számára tárgy- és adatgyűjtéssel egybekötve Baján és a környező falvakban Horváth Terézia néprajzkutató 1970-ben és 1973-ban. Célja a bajai ötvösség és a vidék népi ékszerkultúrájának felderítése volt. Ennek során néhány tárgyat hozott be a gyűjteménybe: ezüst fülbevalókat, gyűrűket, egy gyöngysorkészletet Hercegszántóról, valamint textíliákat.141 Kutatásának eredményét Fülbevalók Baja környékén című tanulmányából ismerjük.14-' Ez a dolgozat nemcsak szűkebb témájánál fogva jelentős, egy tárgykör monografikus feldolgozása, hanem a szerző arra is törekedett, hogy a vidék gazdagon árnyalt néprajzi egységeit, kulturálisan összetartozó falucsoportjait meghatározza, jellemezze. 66
