Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
Önéletrajzában erről így írt: „Édesapámtól örökölt érdeklődéssel állandó gyűjtője és tanulmányozója voltam a népi textíliáknak”.121 Gyűjtéseit is ebben a témakörben végezte, módszeresen, egy-egy tárgycsoporton belül maradva. Mint Bács-Kiskun megye díszítőművészeti szakreferense a gyakorlatba is átültethette a Baja környéki textilművességről szerzett tapasztalatait. Évtizedeken át folytatott kutatásait nyugdíjas korában rendszerezte, állította össze publikálásra. 1938-ban, még az első néprajzi tárgyak között hoztak be a múzeumba egy bunyevác ingvállalat,122 melyet a későbbiek során számos, hasonló darab követett. Báldy Bellosics Flóra hívta fel a figyelmet tanulmányában arra a sajátos szövéstechnikára, mellyel a bunyevác ingvállak múlt században készült darabjait állították elő.123 A bunyevácok nemcsak vásznat, de többféle gyapjúszőttest is készítettek. Ezek közül Báldy Bellosics Flóra a tarisznyák készítési módját és használatát dolgozta fel publikálásra.124 Gyapjúszőttesekre vonatkozó további gyűjtései a múzeum adattárába kerültek.125 Két tanulmányában takácsszőttesekke1 foglalkozott. Tárgyi bizonyítékokkal mutatott rá, hogy a négy Baja környéki falu, Bátmonostor, Nagybaracska, Dávod és Hercegszántó magyar lakossága kulturálisan összetartozó egységet képezett a múltban.126 A bajai múzeum munkatársa volt Dankó Imre néprajzkutató is. Rövid ideig tartó bajai működése — 1957-től kb. egy évig — annál termékenyebb volt. Tárgygyűjtéssel kevéssé foglalkozott, azonban az általa behozott néhány darah között igen fontosakat találhatunk. Érsekcsanádon a már többször említett Szász István kereskedőtől vásárolt néhány népi ékszert. így az első lázsiásra ekkor tett szert a gyűjtemény eljegyzési gyűrűkkel és egy ezüst karkötővel együtt.127 Dankó Imre publikációs tevékenysége jelentős. Mindenekelőtt összeállította a Bajára vonatkozó helytörténeti irodalmat, mely néprajzi vonatkozású bibliográfiát is tartalmaz.128 Ö maga két bajai népszokásról írt, a helyi nevezetességű „Jánoska eresztésről”, mely a vízimolnárok védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak az ünnepe volt, és az aprószentek napi suprikálásról.129 Valószínűleg bajai fogantatású Az almaszimbolika magyar vonatkozásai című tanulmánya.130 Hasonló témájú kéziratát A nőfoglaló alma, a jabuka címmel a bajai múzeum adattára őrzi.131 Az eljegyzési alma szokásának emléke a környékbeli délszlávok körében a mai napig ól. Lükő Gábor néprajzkutató 1958 és 1963 között dolgozott a bajai múzeumban. Tevékenységi körét elsősorban a muzeológiai munka jelentette, a gyűjtés, a leltározás, az anyagrendezés és a feldolgozás irányába való törekvés.132 Több mint ötszáz darab tárggyal gyarapította a gyűjteményt, bejárva a Baja környéki falvakat. Módszeresen gyűjtött. Figyelembe vette a néprajzi anyagból még hiányzó tárgycsoportokat, és pótolni igyekezett azokat. így előtte a gyűjteményben egyetlen bőrruha nem volt, ő maga tizenegy darabot szerzett meg ebből a tárgycsoportból, ködmönöket, melleseket és egy subát.133 A szűcsmesterséget is kutatta, felkereste az idős bajai mestereket.134 Előszeretettel gyűjtött a bukovinai székely és a felvidéki telepes magyarok körében, akik korábbi lakhelyükről kerültek a Baja környékéről kitelepített németek 5 65 i
