Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Merk Zsuzsa: A bajai múzeum ötven éve
alapján nehéz megmagyarázni, hogy a régi név miért nem volt elfogadható, hiszen Mészáros Lázár és Türr István egyaránt Baja nagy szülöttei, a 48-as forradalmak főszereplői. Talán a forradalmi internacionalizmust megtestesítő Türr István jobban megfelelt a kor értékszemléletének, mint a Petőfi által kigúnyolt „nyakravalós” Mészáros Lázár. Takács Endre távozása után — 1950-ben kinevezték a soproni levéltár igazgatójává — Solymos Ede egyedül látta el a múzeumi munkákat. 1954-től 1956-ig, aspiránssága idején, átmenetileg megvált a múzeumtól, s ez idő alatt több muzeológus is dolgozott itt, igaz nem egymás mellett, hanem egymást váltva. 1954-ben és 1955- ben Frank Jánosné művészettörténész lett az igazgató. Ekkor került ide Zalotay Elemér régész is, mindössze egy évig volt a múzeum munkatársa, bár nevével 1958-ig még találkozunk, mert besegített a régészeti munkákba. Frank Jánosné távozása után — ekkor már Manga Jánosné néven szerepelt — Kiss György régész vette át a vezetést, szintén csak rövid időre. Ez alatt a két év alatt Báldy Bellosics Flóra külső munkatársként a néprajzi tárgyak gyűjtését végezte. A gyakori személycserék miatt zökkenőkkel teli időszak legjelentősebb eredménye, hogy kialakították a raktári rendet, és Manga Jánosné egyik jelentésében elmondhatta: a teljes gyűjteményi anyag restaurált, konzervált.103 Az ötvenes évek második felétől kezdve kedvezőbb körülmények között, új munkatársakkal indul újra a múzeumi élet. Solymos Ede 1957-ben újra átvette a múzeumigazgatói feladatkört, mellette Dankó Imre néprajzkutató kezdte meg munkáját, igaz ő is csak rövid ideig, ezalatt rendezte a várostörténeti anyagot. 1957- ben indult az a ma is élő kiadványsorozat, mely a múzeumban folyó kutatásokról ad számot, s célját akkor a következőkben fogalmazták meg : „A Bajai Türr István Múzeum Kiadványai tudományos igénnyel és ismeretterjesztő céllal jelennek meg. Baja város és környéke történeti, néprajzi, képző- és iparművészeti, műemléki, természettudományos kérdéseivel foglalkoznak.”10 1958- ban két muzeológus került a múzeumba. Júliusban történt meg Kőhegyi Mihály régész, szeptemberben Lükő Gábor néprajzos kinevezése. Kőhegyi Mihály előtt már két régész is tevékenykedett itt, mégis vele kezdődött el a terület tervszerű kutatása, lelőhelyeinek feltárása, így többek között Európa legnagyobb szarmata temetőjének ásatása.105 Lükő Gábor 5 évig volt a múzeum munkatársa, s gyűjtőmunkája számos tárggyal gyarapította a néprajzi anyagot, kutatta a sok nemzetiségű terület dalkincsét, népzenéjét is. Az intézmény történetében először fordult elő, hogy három muzeológusa is volt, s ez Lükő Gábor távozása után majd csak 1986-ban ismétlődik meg újra. Ez alatt a több mint húsz év alatt Solymos Ede és Kőhegyi Mihály végezte a múzeumi munka egészét. Kettejükre hárult a segédgyűjtemények és a gazdátlan várostörténeti anyag kezelése, a tárlatvezetés, de a nyilvántartásban sem igen volt segítségünk.106 Hosszú időn keresztül a kalocsai és kiskunhalasi múzeum szakmai segítségét is végezték. Jelentős változást eredményezett a múzeumok tanácsi kezelésbe vétele 1962-ben, mert enyhített a központi irányítás nehézkessé-2* 19
