Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Merk Zsuzsa: A bajai múzeum ötven éve
gén. A kiépülő megyei szervezet az országos irányelvek mellett megteremtette a helyi igények nagyobb mértékű figyelembe vételét. Emellett javult a várossal való kapcsolat, egyre nagyobb szerepet kapott és vállalt a múzeum Baja közművelődésében. Megnőtt az iskolákban és más intézményekben tartott előadások száma. A tanácsi irányítás alá kerülés sem oldotta meg azonban a szakembergondokat, sőt fokozta is a múzeummal szemben támasztott növekvő igényeket, és ennek a két muzeológus csak igen nehezen tudott eleget tenni.107 Az, hogy a múzeumban kevés ember dolgozott, kiszélesítette a restaurátor feladatait is. Raktár- és kiállításrendezések mellett többek között karbantartási munkákat is kellett végeznie. Veréb Béla 1951-től 1975-ig látta el ezt a munkakört, s nyugdíjba vonulása óta komoly problémát jelent az utánpótlás. Kevesen maradtak egy évnél hosszabb ideig, s előfordult, hogy hónapokig restaurátor nélkül volt a múzeum. Ennek az is oka, hogy kényszerűségből gyakran nem elsősorban a műtárgyvédelem a legfontosabb feladat.108 Solymos Ede és Kőhegyi Mihály saját tudomány területén végzett munkája mellett várostörténeti kutatásokat is végzett. Solymos Ede Baja híres szülötteinek (Jelky András, Mészáros Lázár, Teles Ede) életútjával foglalkozott, a céhes ipar és a kismesterséget tárgyi emlékeit gyűjtötte. Igen értékes a múzeumba került műhelyek anyaga. Az új- és legújabb kor kutatása a második ötéves terv (1961—— 1965) irányelvei között hangsúlyos szerepet kapott. Ennek az elvárásnak a teljesítéséhez történész muzeológus alkalmazására lett volna szükség, ez azonban évtizedeken keresztül nem történt meg. Ezért ezt a feladatot Kőhegyi Mihály vállalta magára, de kutatta Baja és a környező falvak középkori történelmét is. Munkásságának eredménye számos tudományos feldolgozás és forráskiadvány, mindemellett numizmatikai, művelődés- és irodalomtörténeti publikációi is megjelentek. A helytörténeti kutatásokat elősegítette a múzeum úgy is, hogy az ezzel foglalkozók szakmai irányítását is végezte, segítséget nyújtott a levéltári anyagok kölcsönzésének lebonyolításában, hiszen Baja város levéltárát Kecskeméten őrzik, s ez tetemesen megnehezíti a kutató munkáját.109 A múzeum tudományos dolgozói által végzett tevékenység számokban mérhető és kifejezhető eredménye a gyűjtemények növekedése. Solymos Ede 1950-ben kb. 8400 darabot számláló gyűjteményt vett át, ez 1960-ra több mint 15 000-re nőtt; 1970-re közel 35 000, 1986-ban meghaladta a 66 000 darabot. Kecskemét után ez a megye legnagyobb gyűjteménye. A növekvő tárgyi anyag következtében a múzeum kezdte kinőni meglévő helyiségeit, zsúfolttá váltak raktárai. Bár folyamatosan szabadultak fel a magánlakások, azonban még mai is több intézmény hivatali helyiségei találhatók az épületben. A helyhiány azonban nemcsak a raktározásban okozott gondokat, hanem az itt őrzött értékek bemutatását is megnehezítette. Az időszakos kiállításokra szolgáló egyetlen terem miatt a múzeum értékes és gazdag képzőművészeti gyűjteménye is csak ritkán kerülhetett a látogatók elé, pedig a múzeum történetén belül bizonyos fokig önálló életet élt a képtár hosszú ideig. Oltványi Imre 1936-ban képtárat hozott létre, 20
