Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Az oklevél kibocsátó testületek és személyek
Az oklevelek évenkénti szóródása rendkívül egyenetlen: 1322, 1323, 1334, 1340, 1343, 1345, 1371 (2 darab), 1375, 1388, 1390, 1391, 1393, 1394, 1400 (3 darab), 1401. 1403, 1406 (3 darab), 1408, 1416, 1417, 1419 (4 darab), 1420 (6 darab), 1423 (2 darab), 1424 (2 darab), 1425 (3 darab), 1426, 1428 (2 darab), 1430, 1431, 1432, 1436, 1437, 1438 (4 darab), 1439 (3 darab), 1447, 1449, 1450, 1453, 1457, 1458, 1459, 1461, 1462, 1466, 1469, 1469—70, 1472 (2 darab), 1481, 1489. Árpád-kori oklevelünk — sajnos — nincs. Ezek általában is, de Bodrog megye esetében különösen ritkák. A XIV. századból 17, a XV. századból 56 katymári oklevelünk van. Feltűnően sok a király nevében kiadott oklevél. Katymár esetében a 73-ból 21-et (28,7%) adott ki a király, míg Szeremlével kapcsolatban a 89-ből mindössze 5 származik tőle (5,6%). Az egyes királyok között a következőképpen oszlanak meg: Károly Róbert (1308— 1342) 4, Nagy Lajos (1342—1382) 5, Zsigmond (1387—1437) 41, Albert (1438—1439) 7, Hunyadi János kormányzó (1446—1452) 3, V. László (1453—1457) 2, Mátyás (1458—1490) 11 darab. Kiemelkedően sok Zsigmond-kori oklevelünk van, amit persze hosszú uralkodása részben magyaráz, örvendetes az Albert és a Hunyadi János kormányzósága alatt keletkezett oklevelek magas száma, mert ezek általában ritkábbak.11 A kimutatásból kitűnik, hogy a káptalanok és konventek (Kalocsa, Bács, Buda, Pécs, Szekszárd, Hájszentlőrinc) adták ki a katymári oklevelek 35,6%-át, tehát jó egyharmadát. Ez a szám önmagában is mutatja a káptalanok és konventek kimagasló szerepét a jogi eljárásokban és azok írásbeli rögzítésében. A középkorból legalább 68 hiteles helyet ismerünk.12 Működésük lassan áttekinthetetlenné vált. Ezért Nagy Lajos 1353-ban minden hiteles hely pecsétjét Budára küldette fel, hogy hitelességükről meggyőződjék.13 A kisebb hiteles helyek működését pedig már 1351-ben beszüntette.14 Ekkor hullott ki a szabályozás rostáján a közeli (ma Jugoszlávia területén fekvő) Hájszentlőrinc prépostsága is, mely 1262-től folytatott hiteles helyi működést.15 Őszintén szólva érthetetlen volt számunkra, hogy ez a Bodrog megyei, területünkhöz legközelebb fekvő testület egyetlen oklevéllel sem szerepelt Szeremlével kapcsolatban.16 Annál örvendetesebb, hogy néhány évvel a megszüntetése előtt a prépostság embere (Pál kanonok) iktatta be Töttöst „Pacala zenpatur” birtokába (1345). Várható lett volna az I. László alapította titeli társaskáptalan embereinek feltűnése vidékünkön, hiszen a földrajzi körülmények ezt indokolták volna, de az 1237-től hiteles helyként működő káptalan viszonylag kevés oklevelet adott ki, s tevékenysége inkább Bács, Keve és Szerém megyére terjedt ki.17 Magas (5 darab) a kalocsai érsek által kiadott oklevelek száma is. Köztük van az a bátmonostori uradalom és a Baranya megyei birtokok földesúri adózásának összeírása, mely az egész anyagban az egyetlen ilyen emlékünk. A gazdaságtörténetileg fontos okmány ugyan keltezetlen, de más adatok segítségével szűk időhatárok közé szorítható.18 A magánjellegű oklevelek sorába két darab tartozik. Mindkettőt Töttös László foglaltatta írásba. 1432-ben áldatlan, hosszú harcoknak és dúlásoknak ve-8