Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A hiteles helyek
HITELESHELYEK A jogfejlődés súlypontja nem a törvényalkotásban vagy az igazságszolgáltatásban keresendő, hanem magában a társadalom fejlődésében.320 Tökéletesedésének alapját mindenkor és mindenütt a legszélesebb értelemben vett társadalmi fejlődés képezte, v-áltozását a társadalmi viszonyok átalakulása idézte elő.327 A XI—XII. században még Európa-szerte zömmel szóban intézték az ügyeket, és rendkívül kevés oklevél keletkezett.328 Nálunk ekkor nem a földet, hanem a rajta élő embert becsülték, aki az egyik úr szolgálatából a másikéba lép.329 A magyar társadalom fejlődésében — mint tudjuk — az alapvető változást a XII. század folyamán a munkaerő és a föld értékviszonyának megváltozása hozta létre.330 A súlypont a XI. század végétől a munkaerőről fokozatosan a földre tolódott át. A XI. században a határleírások rendszerint csak másodsorban jöttek számításba, fontosabb volt a földön élő munkaerő. Ezzel szemben a XIII. században fokról fokra nagyobb gondot fordítottak a határokra, leírásaik egyre pontosabbá válnak. A nekilendülő magyar hűbériségnek e nagyszabású változásait már nemigen, vagy csak nagyon nehezen lehetett volna a korábbi szóbeliség alapján lebonyolítani.331 A III. Bélát megelőző két évszázados magyar okleveles gyakorlatnak legjellemzőbb vonása annak zárt, szűk körű egyházi és udvari jellege. A lassú fejlődés folyamán ugyan vannak itt-ott érintkező pontjai a társadalmi fejlődéssel, ezek azonban múlékonyak voltak, és elégtelenek ahhoz, hogy e két tényezőt szorosabb kapcsolatba hozzák egymással. Ennek következtében természetesen az oklevél gyakorlati alkalmazására, a vele való bizonyításra sem igen kerülhetett sor. Ez csak olyan fellendülés és kiterebélyesedés után vált lehetségessé, mint amilyen III. Béla alatt és az utána jövő évtizedekben következett be. A közvetlen kapcsolat a király, az előkelők és a nép között még fennállott.131'3 III. Béla még járta előkelői kíséretében, régi szokás szerint az országot, s ítélkezett az eléje járuló peres felek között, de — Kézai krónikája szerint — éppen ő rendelte el, hogy az előtte befejezett ügyeket foglalják írásba.332 Utána azonban a politikai viszonyok, a gyors menetű társadalmi fejlődés következtében megszűnt ez a közvetlen érintkezés, s így a szóbeli elintézés mind jobban háttérbe szorult. Amikor az oklevélbe foglalás szükségének tudata a XII. század végén, s a XIII. század első évtizedeiben kifejlődött nálunk, a közjegyzői intézmény még nem volt ismeretes hazánkban. Éppen ezért a jogügyletek írásba foglalását az emberek azokra az egyházi testületekre bízták, amelyek úgyis az írástudásnak legfőbb forrásai voltak, s amelyek a maguk ügyeiben is nagyjából ebben az időben kezdenek okleveleket kiadni: a káptalanokra és konventekre. A felek eleinte egyszerűen saját elhatározásukból, a káptalani oklevelek tekintélye miatt keresték fel, beval-45
