Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A magyar állam szervezete
lást, és létrehozza a szent korona elméletet. Az államhatalom gyakorlásának minden ága központi jelleget, alkotmányos formát kap. A törvényhozó hatalom mindinkább előtérbe lép, és alkotmányosan megosztott hatalommá válik.64 A király személye és államfői jogai, méltósága, vagyis a korona szorosan egybefonódik.65 Aki a koronához hű, az a királyhoz is hú. A korona első királyaink idejében nálunk is, épp úgy, mint a többi európai feudális államban, a király „isteni eredetű” hatalmának jelvénye és jelképe. Ekkor a királyon kívül más jelentős hatalom nincs az országban, a királyi hatalom lényegében egyet jelent az „államhatalommal”. A fejlődés folyamán azonban, a feudális nagybirtokos osztály kialakulásával, a hatalom megoszlik a király és a nagybirtokosok között. Ekkor a korona fogalma is bővül: a király és a nagybirtokosok államának hatalmát jelképezi. A századforduló és a két világháború közötti jogtörténészekkel szemben ma már tudjuk, hogy a szent korona eszme nem egyedülálló magyar jogi fogalom, hanem Európa más államaiban is megtalálható. Maga az eszme is fejlődésen ment keresztül Magyarországon, s a történelem során ismételten változott.66 Nem pusztán elvont közjogi fogalom, hanem nagyon is mély gazdasági és társadalmi összefüggései vannak.67 Már Zsigmond uralkodása alatt érvényre emelkedik az a jogelv, hogy a törvényhozó hatalom a szent korona egész testét (totum corpus sacrae coronae) illeti meg, tehát a koronát fején viselő királyt.68 Mivel azonban a király a szent korona jogait csak a nemzet közreműködésével gyakorolhatja, ezért a nemesség a szent korona tagja. Éppen ezért törvényt csak országgyűlésen lehet alkotni. Mikor pedig a király kiiktatásával a főurak időnként maguk veszik kezükbe a hatalom gyakorlását (pl. Mária vagy Zsigmond fogsága idején), az általuk megalakított országtanács a szent korona joghatóságára alapozza intézkedéseit. Itt már világosan megmutatkozik, hogy a szent korona misztikus fogalma a tényleges államhatalmat, illetve annak gyakorlóit jelenti. Mária királynő szlavóniai fogsága idején, 1386-ban történt először, hogy az uralkodó egy időre akadályozva lévén a hatalom vitelében, az ország rendei szükségét érezték annak, hogy ezt a hiányt valamiképpen pótolják, s a királyi hatalmat helyettesítsék.69 Hasonló helyzet állt elő 1401-ben is, amikor a rendek maguk fosztották meg Zsigmondot a legfőbb hatalom gyakorlásának lehetőségétől, anélkül, hogy a királyi szék üresedésben lett volna. Zsigmond fogságba vetésének körülményei eléggé ismeretesek. Trónra lépése óta egyik törvénytelenséget a másik után követte el, hiába tiltakozott a nemzet (főurak) az országgyűlésen is. A legfőbb sérelem az idegeneknek birtokokkal, hivatalokkal és kitüntetésekkel való elhalmozása volt. A király azonban továbbra is a régi gyakorlatot folytatta. Turóczi beszéli el, hogy a főurak 1401-ben szent Vitalis napján (április 28.) még egyszer felszólították Zsigmondot a törvények megtartására és a sérelmek orvoslására, s mikor a király erre nem mutatott hajlandóságot, védekezése ellenére is elfogták, és Visegrádon őrizet alá helyezték.70 A királyi hatalom szünetelése idején a 14
