Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)

Az oklevél kibocsátó testületek és személyek

gyobbakat követtetek el.. . felségünk teljes nemtetszésére”. Mivel pedig a király nem engedi parancsait semmibe venni, a legszigorúbban meghagyja, hogy a marhákat azonnal adják vissza és semmiféle kibúvót ne keressenek. Tanúnak a kalocsai káptalan emberét rendeli.22 Bálint pap azonban hiába várta a szabadkaiakat, azok bizony nem jöttek, és a marhákat sem küldték, sőt „azt mondták, hogy .. . még több marhát elvisznek”. Az ügy végét — oklevelek hiányában — nem ismerjük, de a király, s nyilván Töttösék sem hagyták ennyiben a dolgot.

1371-ben Zeech-i Miklós országbíró megbízta a bácsi káptalant, hogy Patana zenthpeter, Peterteleke és Bozyas birtokok használatától tiltsa el Mihályt és Jánost. A teljesítésről azonban nem őt, hanem a királyt értesítik.23

Különös színt jelent a pécsi káptalan 1371-ben kelt oklevele, mely László nádorhoz szól, de azt — szokatlan módon — fejedelemnek nevezi.24 Az első látásra érthetetlen megszólításnak azonban megvan a magyarázata. Itt ugyanis Opolei László hercegről van szó, aki Opole és Wielun fejedelme. Mindkét tartomány Lengyelország része volt, a kitüntető cím tehát ennek szól. Lászlóról tudjuk, hogy I. Ulászló lengyel király dédunokája.25 Nagyanyja Erzsébet magyar királynénak (Károly Róbert felesége), és Kázmér lengyel királynak testvére. Édesanyja Nagy Lajos királyunknak unokatestvére. Mint nádor, jól ismerte Bodrog megyét, mert 1367-ben és 1368-ban közgyűlést tartott itt, sőt az első éppen László legelső nádori közgyűlése volt.26 A főurak közti befolyását bizonyítja, hogy amikor Zára követei katonai segítségért jöttek Magyarországra, levelet hoztak támogatásuk elnyerése céljából. Egyik közülük Opolei Lászlónak szólt.27

10