Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A magyar állam szervezete
A MAGYAR ÁLLAM SZERVEZETE A korai magyar feudális állam patrimonialis királyság volt. Ez azt jelenti, hogy a király hatalma óriási földbirtokain nyugodott.28 A király az országot behálózó királyi birtokokra, az ott levő várakra, katonaságra és a birtokok jövedelmeire támaszkodott. Az államszervezet lassú kialakulásával párhuzamosan létrejöttek annak központi szervei is. Lássuk ezeket sorjában. A KIRÁLY A korai magyar feudális állam élén István óta a király állt. Ö az ország „természetes ura” (naturalis dominus), aki — jogilag — országában teljhatalommal rendelkezik.29 Annak ellenére, hogy a gyakorlatban akaratát számos tényező korlátozza, elméletileg övé az egész államhatalom, ő a jogszolgáltatás forrása is. A király volt a feudális államban a legfőbb hadúr, kezében volt a törvényhozás, ő rendelte el és ellenőrizte azok végrehajtását. A valóságban persze a király tényleges hatalmának köre és tartalma állandóan változott: más mértékű volt a feudális széttagoltság államában, más az Anjouk alatt vagy a bárói ligauralom korában, s megint más Mátyás központosító törekvései idején, vagy a centralizáció eredményeinek felszámolása során. A királyi család leggyakoribb tartózkodási helye a XII. század végéig Esztergom. Az Árpád-ház birtokainak központja, s egyúttal a hivatalos központ Székesfehérvár.30 Itt őrzik a koronázási jelvényeket, itt koronáznak, ez az évenkénti törvénynapok színhelye, később a királyi kancellária helye, lévén a székesfehérvári káptalan feje a legtöbbször a királyi alkancellár. A királynak állandó székhelye nem volt. A királyi udvar aszerint változott, ahogyan a király az országot járta, s ez a külső és belső háborúk miatt, a terménygazdálkodás és jogszolgáltatás következtében igen gyakori. III. Béla idejéből van az első jegyzékünk arról, hogy a király milyen jövedelmekkel rendelkezik. S ha az összegek valószínűtlenül magasak is, az a tétel bizonyára elhihető, hogy „évente minden ispán megvendégeli a királyt”. Ez azt jelenti, hogy a vármegye székhelyére befolyt természetbeni javakat — melyeket a jövedelemjegyzék egy másik helye úgy fogalmaz meg: a föld népe ellátja élelemmel a királyt — helyben, tehát a megye igazgatási központjában élték fel.31 Ennek érdekében a királyi udvar rendszeresen „körbejárt” az országban. Ha arra természetesen nem is gondolhatunk, hogy egyetlen esztendőben mind a hetvenhét megye székhelyére eljutott a királyi udvar, néhány évenként azonban minden megye, illetve megyeközpont sorra kerülhetett. A király bárhol bíráskodhatott az országban, ahol éppen tartózkodott. III. Béla például egy tölgyfa alatt ülve (sub quadam quercu sedebat) erősíti meg Kaba rendelkezését, amellyel a pannonhalmi apátságra hagyja vagyonát.32 11
