Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A nagybírák
utóbbi az egész anyagban az egyetlen, amely félig-meddig levélnek is tekinthető. A rövid szöveg Töttös Lászlót hívja meg egy győri gyűlésre.120 A nádornak címzett 9 oklevél (1401, 1406, 1406, 1406, 1406, 1406, 1407, 1407, 1419) mindegyikét a kalocsai káptalan írta.121 V. István óta viseli a nádor a kunok bírájának (judex Cumanorum) címét.122 A szeremlei oklevelekben ezért szerepel mindvégig e cím is. 1323-tól 1342-ig három Drugeth következett a nádori székben.123 Az 1364-es oklevélben Konth Miklós, az 1401-esben Bubek Detre, 1401 és 1424 között Garai Miklós, 1464-ben guthi Ország Mihály szerepel kiadóként vagy címzettiként. A legtöbb oklevelet, szám szerint tizenhármat, Garai Miklós nádorsága alatt írták. Kivétel nélkül a kalocsai káptalannak szólnak, vagy az számol be a megbízások teljesítéséről. A nádor mellett az országbíró i(iudex curiae regiae) a királyi udvar rendes bíráskodásának intézője. Hatáskörükben szoros elválasztás nem volt, de amíg a nádor néha hosszú időn keresztül vidéken bíráskodott és tartott közgyűléseket, addig az országbíró hivatala a királyi udvarhoz volt kötve. Ö képviseli a királyi jelenlétet (personalis praesentia), mely elé idéztetni annyi, mint az országbíró elé perbe hívatni. A királyi jelenlét bírósága kezdetben valóban a király és tanácsának személyes ítélkezését valósította meg, később azonban a legmagasabb rangú, de az uralkodótól szervezetileg elkülönülő fórummá vált. ítéleteinek súlyát éppen az adta meg, hogy a király és lehetőleg nagyszámú főpap és báró vett részt meghozatalukban, de Zsigmond európai politikájának nagyralátó céljait követve évekig távol volt hazánktól, a nagyurak pedig vagy őt kísérték, vagy egyházi javadalmaik, óriásbirtokaik ügyeivel foglalkoztak, így aztán nem egyszer az alnádor és -alországbíró kezébe kerültek az ügyek.124 A királyi különös jelenlét bírósága kifejezést Zsigmond korában akkor használják, ha valamelyik pert a nádortól, vagy országbírótól jogorvoslás végett a király személye elé vittek, vagy ha a király valamely ügyet személyesen kívánt elintézni.123 A király ilyenkor nem feltétlenül a kúriában ítélkezett, hanem ahol az idő szerint tartózkodott. A bíráskodási határnap kitűzésének formulája: Ubi pro tunc Deo duce (vel auspice) personaliter in regno Hungáriáé constituti fuerimus. Az országbíró szerepét már önmagában az a tény is mutatja, hogy 18 oklevelet adott ki szeremlei ügyekben.126 Döntő többségük a pécsi káptalanhoz íródott, míg a nádoréi Kalocsához szóltak. Véletlen ez, vagy a nagybírók szóbeli megegyezését kereshetjük emögött? A kérdés mindenképpen megérdemelné a behatóbb vizsgálatot. A 18 kiadott oklevéllel szemben csak 3 címzettje az országbíró. Egyet közülük (1399) a pécsi káptalan, egyet a szlavón bán (1400), egyet pedig maga Zsigmond (1411) intézett az országbíróhoz.127 Többször előfordult (1331, 1393, 1402, 1411), hogy a megbízást az országbíró adja, de a pécsi és kalocsai káptalanok nem neki, hanem a királynak tesznek jelentést annak teljesítéséről.128 Máskor meg (1414) Zsigmond adja ki az oklevelet, de abban hivatkozik országbírójának perbehívó és tudományvevő levelére.129 27
