Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A szeremlei oklevelek magyar fordítása
ván által a néhai Kayand-i Farkasy fia Istvánnak történt eladásáról. A másikat az Úrnak 1324-Ik évében adták ki Farkasy fia István fia Demeter, valamint testvérei, Jakab és Pethew, a néhai Bechee-i Chatcha fia Imre mesternek ugyanazt a Kyspaly birtokot, amely Lászlónak Woya nevű földje, Imre mesternek Sceremlan és a másik Paly nevű birtoka szomszédságában feküdt, minden hasznával együtt, a megnevezett és meg nem nevezett halastavakkal, az említett Meghtow, Garthan és Sebesfok'ka] s az említett erdővel történt átadása és eladása alkalmával. Hasonlóképpen László mester úgy mutatta meg Bathmonostra birtok határjeleit az apát úr kiváltságlevele szerint, hogy ahol az apát úr elkezdte, a Duna partjától az említett tüskés területen át déli irányban egy nyíllövésnyire nagy nyárfákhoz érkeztek, amelynek közepén az egyik kivágott nyárfát földhatárjelként körülárkolták. Ettől a helytől kelet felé menve, a mindkét fél és az említett László és István által is Dobor-nak nevezett tó vagy halastó mellett, bizonyos Fok-nak hívott s a halastóból kivájt árokhoz érkeztek, amelynek kimenetelénél a halastó partján egy nagyon öreg és rendkívül hatalmas fűzfa volt, amely árkot László mester Dobor rétnek nevezett, amint a kiváltságlevélben áll. Innen keleti irányban haladva, a Dobor halastó mellett, a Ligeth-nek mondott zárt és tövises tölgyerdőn keresztül nagy utat téve, végül a Dobor halastóhoz érve és azt keleti irányból érintve bizonyos mederhez, vagyis fokhoz érkeztek, amit László mester a kiváltságlevél szerint Arkyzlo-nak nevezett, amelynek kifolyásánál a keleti oldalon földből határjelet készítettek. Itt a Herchegh-nek mondott László és István ellentmondtak és arra utaltak, hogy a mostani határjárás kezdetétől fogva és az említett felek megmutatása alapján Dobor halastavat és Hafhzygeth-et maga Thytheus László mester az övékének, tudniillik Lászlóénak és Istvánénak mondta, melyeknek jelenleg is birtokában vannak; az apát úr................ellentmondva azt állította, hogy nem az említett Herehegh László és István, hanem az általa megmutatott határjelekig az ő egyháza birtokolja, ezeknek hasznát jelenleg is az élvezi; nem a Herchegh-nek mondott László és István, hanem az említett Thytheus László a határtársa a határjelek mentén. Innen keleti irányban jó távolságra haladva egy füves mezőn, egy másik nádas mederhez vagy fokhoz érkeztek, melyet László mester a kiváltságlevél szerint Vayas-on túli résznek nevezett, ahol kelet felől földből határjelet kfészítették] és déli irányban valamelyest haladva a Vayas mellett elérkeztek egy eléggé kiemelkedő helyre.......és most, melyet László mester a kiváltságlevél szerint egykori Vata csűrj ének nevezett, ahol földből határjelet készítettek. Innen nyugati irányba tartva nádasok mellett bizonyos tölgyfákhoz értek; eléggé kiemelkedő helyen, mely tövises volt s náddal volt körülvéve és csak északra volt ki [járata], melyet László mester a kiváltságlevél szerint Pózna szigetnek nevezett, egy fa alatt földből határjelet helyeztek el. Innen réteken, mocsarakon és nádas helyeken keleti irányba áthatolva, a szántóföldek és vetésekből dél felé megmaradt [földön] elérkeztek a Sár folyó medréhez, a Paly-nak, másképpen Pongoraohnak nevezett helység fölső részén. Ez a Sár keletről az egész Sceremlyen helység határát körülfollya; ezt a folyót az apát úr....... Sar-nak mondta. László mester a kiváltságlevél alapján azt állítatta, hogy a meder fölött, a Sár folyón keresztül volt egykor András hídja. 96
