Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
Királyi és királynői oklevelek
Mikor pedig a király kiiktatásával a főurak időnként maguk veszik kezükbe a hatalom gyakorlását (pl. Zsigmond fogsága idején), az általuk megalakított országtanács a szentkorona joghatóságára alapozza intézkedéseit. Itt már világosan megmutatkozik, hogy a szentkorona misztikus fogalma a tényleges államhatalmat, illetve annak gyakorlóit jelenti. Mária királynő szlavóniai fogsága idején, 1386-ban történt először, hogy az uralkodó egy időre akadályozva lévén a hatalom gyakorlásában, az ország rendei szükségét érezték annak, hogy ezt a hiányt valamiképpen pótolják, s a királyi hatalmat helyettesítsék. Hasonló helyzet állt elő 1401-ben is, amikor a rendek maguk fosztották meg Zsigmondot a legfőbb hatalom gyakorlásának lehetőségétől, anélkül, hogy a királyi szék üresedéiben lett volna. Zsigmond fogságbavetésének körülményei eléggé ismeretesek. Trónra lépése óta egyik törvénytelenséget a másik után követte el, hiába tiltakozott a nemzet (főurak) az országgyűlésen is. A legfőbb sérelem az idegeneknek birtokokkal, hivatalokkal és kitüntetésekkel való elhalmozása volt. A király azonban továbbra is a régi gyakorlatot folytatta. Turóczi beszéli el, hogy a főurak 1401-ben szent Vitalis napján (április 28.) még egyszer felszólították Zsigmondot a törvények megtartására és a sérelmek orvoslására, s amikor a király erre nem mutatott hajlandóságot, védekezése ellenére is elfogták és Visegrádon őrizet alá helyezték.98 A királyi hatalom szünetelése idején a legfőbb központi hatalmat az ún. Országos Tanács gyakorolta. Féléves működése idejéből mindössze hét oklevelet ismerünk.99 Zömük perhalasztás, de valamennyi csak arra szolgált, hogy a főurak időt nyerjenek a legnagyobb függő kérdésnek, a királlyal való kiegyezésnek megoldására. A hét közül kettő a Töttösökkel kapcsolatos.100 A szeremlei anyagban is van nyoma Zsigmond fogságának. 1401. április 15-én utasította a király a kalocsai káptalant, hogy tartson vizsgálatot bátmonostori Töttös fia : László ügyében. A panaszos szerint a hátai apát szeremlei tisztjei és jobbágyai behatoltak Lakra és ott György fia: Demetert, aki az erdőben hajóépítéshez való fát vágott, elfogták és a foglyot megkötözve Szeremlére hurcolták. A kalocsai káptalan igaznak találta a vádakat és erről a nádornak jelentést is tett.101 Ez önmagában nem lenne annyira érdekes, hiszen máskor is megesett — fogjuk látni —, hogy a király utasításának teljesítéséről a nádort értesítik. Ám a király egyidejűleg Borsod megyét is megbízta az ügy kivizsgálásával. A megye főispánja azonban csak május 9-én, tehát Zsigmond fogságbavetése után mintegy két héttel tesz jelentést annak megejtéséről és ekkor a megszólítás név nélkül csak „a Kegyes Fejedelemnek” szól.102 A 89 szeremlei oklevél közül öt íródott a király nevében. Négyet Zsigmond (1399-ben és 1414-ben a pécsi káptalanhoz, 1420-ban a szekszárdi káptalanhoz, 1431-ben Bodrog megyéhez), egyet Mátyás adott ki 1464-ben. Ez utóbbi — szokatlan módon — közvetlenül Töttös Lászlónak szól, s nyilván a rang és személyes megbecsülés jele, bár az igazságot és jogot mindenek fölé helyezi, amint az az oklevél szavaiból kiderül.103 A jogügyletek lebonyolításával megbízott testületek 14 oklevelet címeznek a királynak. Közülük a kalocsai káptalan ötször (Károly Róbertnek 1323, 1341, Zsigmondnak 1411, 1418, 1423), a budafelhé-22
