Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Vidékünk a török alatt
I nem is megszakítás nélküli láncolatban. 1541-ben Ráckeve mezőváros mellett számos más falujuk is van a szigeten.181 Buda végleges elfoglalása után (1541. augusztus 29.) Ferdinánd kísérletet tett annak visszafoglalására. Ám a hatalmas sereg megfogyatkozott, tönkrement állapotban vonult el Buda alól. A török, még az ostrom ideje alatt, sietve összevonta csapatait. A Baján állomásozó Ámhát bég szigorú parancsot küldött a szegedi bírónak, hogy az összes hajókat és naszádokat azonnal küldje Kanizsára a sereg átszállítására. Magát a szegedi bírót Ámhát bég elé hurcolták a bajai táborba, ahol behódolásra kényszerítették a várost.182 1542. október 6-án Fráter György arról tájékoztatja Ferdinándot, hogy a beglerbég még mindig Baján tartózkodik.183 Mehmed bég, aki ez évben ismét Baján telelt, 300 besliával (lovas testőrség) egyvágtában Pestig futtatott, ahol megjelenése rémületet keltett, hiszen a ostromlók jól tudták, hogy ez egy nagyobb csapat előőrse.184 Ferdinánd dolgavégezetlenül távozott Buda alól, sőt évi adó felajánlásával vásárolta meg a békét. A birodalmi gyűlés titkos határozata volt ugyanis, hogy Magyarország érdekében nem kezdenek harcot a törökkel. Így azután 1543-ban Siklóst, Esztergomot, Székesfehérvárt, Pécset megvette a török, az urak visszavonása miatt „ki közül egyik a másiknak kárát csak neveti vala.”185 Nincs a magyar nemzet történetének mozgalmasabb, meszszeható eseményekben gazdagabb időszaka, mint a XVI. század első ötven esztendeje. Véresen levert parasztháború nyitotta meg az emlékezetes események sorát. Csakhamar követte a mohácsi csatavesztés, mely véget vetett a nemzeti királyságnak, három darabra tépte s állandó csatatérré változtatta a századok óta összeforrott államterületet. A háború romboló korszaka leterelte a fejlődés útjáról az országot. A két király, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János hirdette ugyan a török elleni harcot, de mit sem tett a török veszély elhárítására. Fontosabb volt számukra a másik hatalmának megtörése, mint az ország megmentése az ellenségtől. A birtokos osztály pedig gazdagodni akart a két király ellentétén, egyiktől a másikhoz pártolt, mindig ahhoz, akitől gazdagabb birtokadományt remélt. Az idő, ami Mohács óta elegendő lett volna Mohács jóvátételére és az ország megmentésére, visszahozhatatlanul elmorzsolódott a belső küzdelmekben. A török uralom, mint valami ék hasított az ország szívébe és itt állott annak közepén. A megmaradt területek életét a folytonos rablások mellett elsötétítette a félelem, hogy a török a szétszakított ország egészére ráteszi a kezét. A hatvanas évek végén megmerevedett az eddig hullámzó határvonal s lényegében megmaradt a török korszak végéig. Az új hatalom tehá' hozzáfoghatott a végleges birtokbavételhez. A Duna-Tisza közét és az ország déli részét örök jogon hódította meg Szulejmán. A várakban egész otthonosan berendezkedett a török s egyszersmind pénteki istentiszteletet is tartott, mely alkalommal a szultán nevét belefoglalták az imába. Márpedig amely helyen egyszer ilyen khutbe-t tartottak, azt a mohamedánnak — a szent törvény értelmében — nem volt szabad önként visszaadnia. 64
