Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A környék története az őskortól a népvándorlás koráig
A KÖRNYÉK TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL .4 NÉPVÁNDORLÁS KORÁIG Amíg az előzőekben a környék természeti- és földrajzi viszonyaival ismerkedhetett meg az olvasó, addig ebben a részben a területen élő ember tevékenységét, sorsának alakulását kísérjük nyomon.1 A Nagybaracskától nyugatra fekvő szigeten még néhány emberöltővel ezelőtt is a víz volt az uralkodó elem. A Duna és a Baracskai-Duna számtalan apró ággal hálózta be a Mohácsi-szigetet. A gát nélküli tágas térségen magas vízállás alkalmával nagy területeket borított el az ár. A fokok, erek, döglött medrek, morotvák természetes csatornaként hozták-vitték a vizet a főmederből, illetve a főmederbe.2 Sűrű, gazdag erdőség kísérte mindenütt a partot, a kanyarulatokban hatalmas mocsári fölösök, (tölgyesek) terültek el. Kisebb-nagyobb foltokban váltakoztak a puhafa-fajtákból álló erdőcsoportok, állandó harcban egymással és a vízzel.2 A fűzfa volt a legáltalánosabb, de mellette a cser, tölgy, gyertyán, szil, nyár, jegenye, galagonya, gyüricze, kőris és iharfa sem hiányzott. A kökény és vadrózsabokrok között itt-ott a vadkörte és vadalma is megtalálható volt. A mocsárban nád, káka, sás, gyékény, szitytyó, csádé, vízitök, súlyom és hínár burjánzott. Tömött, bokros, parti füzesek, bodzások váltakoztak a berkes ligetekkel. A folyó tavasztájt nőtt, hánykolódott, dühöngött, megmosta a partot, bedöntötte a fákat, egyik helyen felkavarta az iszapot-homokot, másik helyen meg lerakta.4 A nádak és vizek országában, a parti növények kiismerhetetlen, áthatolhatatlan szövevényében, a zsombékos, nádtorzsás helyeken, füves térségeken, és persze a sekélyebb vízszéleken százfajta madár tanyázott. Volt itt vakvarjú, rétihéja, aranymálinkó, cinke, sármány, sárgarigó, tövisszúró gébics, pirók, szajkó, bíbic, szárcsa, kánya, kerecsensólyom, kabasólyom, ökörszem, barnakánya, karvaly, szarka, fakusz, csuszka, bagoly, fácán, gatyásölyv, mátyásmadár, szalonka, vércse, fogoly, veréb, fecske, gólya, gém, sirály, sas, seregély, vadkacsa, vadliba, barázdabillegető, — s ki győzné még csak felsorolni is? Mindezek legtöbbjének 6—8 faja volt megtalálható, persze sohasem ilyen tarka összevisszaságban, mint ahogyan fent, minden csoportosítás nélkül, leírtuk. A környéken a vadak ezrei tanyáztak, a vízben pedig valósággal hemzsegtek a halak. „Majd föllökték a ladikot. A Duná-27
